Idézetek, szerelemes versek


(1)  (2)  (3)  (4)  (5)  (6)  (7)  (8)  (9)  (10)  (11)  

A wc csicskája

A wc csicskája
Plató talpon ingok
lábam mint a cérna,
ruhám hossza testem
éppen csak takarja.
A hajamtól alig-alig
látok, kiló rúzs a számon,
a fülemben láncok.

Hé emberek!
Mit bámultok?
Tetszem vagy nem
tetszem, fütyülök rátok.
Ilyen vagyok, na és?
Ilyen akarok lenni,
ellene nem tehettek
semmit.
Fülem bedugva dübörgő
zenével, ne halljam szavatok,
mi hozzám úgy sem ér el.
Bámuljatok, a külsőm
csak egy burok, hogy engem
ne lássatok, nézhetitek
ruhám, hajam, testem,
csak egyet nem láthattok,
a meztelen lelkem.


Elhagyott a nejem

Elhagyott a nejem
Lépteid elhalnak a csendben,
koppanásuk itt cseng a fülemben,
még hallom.
Messzire nyúló faárnyak
hangtalan sorfalat állnak
s közöttük száll sugara
két szomorú szempárnak,
még látom.
Pillantása fáj, fáj nagyon.
Két könnycsepp,
ezüstszálat húz egy kedves
arcon, drágagyöngy, s letörölném
de kinyújtott kezem a semmibe
markol.
S a csönd az enyém, már csak
a csönd, hogy voltál köszönöm.
Az idő elszáll, lépted elhal
a csendben, visszhangja itt
cseng a fülemben.



Játék/vegyes Roma tánc

Játék/vegyes Roma tánc
Terrakotta szikla alatt
halózik a kígyó.
Rágnád meg a húsát
szépen szól a
bendzsó.
Rézangyalszínű sukár
romnyi a lajtorján,
hintázik a roma
csávó magányossan
egy bluest dudolva
csatornafedélen bokázik.
Stiröli a sukár romnyit
epedve, odaadná
száz aranyát ha lenne.
Mer a nézéséért, vérvörös
ajak buja mosolyáért,
csípőjének ringásáért,
az életét is eladná.
Megsemmisülés vár rá.
Táncol a fák alatt forogva
repülő szoknyás cigány lány.
parfüm illatú virággal
hosszú fekete haján.



Pieris fucked

Pieris fucked
Szavakon túl is suttog mosolyod,
becéz kezed,
s a ragyogó fény szembogaradon
csal magához, hívogat.
Feléd szállok, mint apró rovarok
a lámpafényre.
Hiszem: csak is arra mehetek.
Ahogy csókom hagy nyakadon pecsétet,
ajkamon zúgó verőered
lágy duruzsolása révületbe ejt,
s bőröd illata köt magához.
Nem vagyok többé magam,
nincs gondolat, tegnap vagy holnap,
csak mi vagyunk,
ölelésben kusza végtagok, testek
csupaszon összegyúrva.
Élve égünk faszénparázson,
nyögve, sikongva
vet szikrákat a kéj, s lobogva
remegő lángok közt
leszünk hamuvá, hogy éledjünk
Főnixmadárként újra.



Szexvers

Szexvers
A semmit viselem magamon.
Jól áll nekem (mondom jól áll).
Hát tépd le a karom,
szedj darabokra, őrölj porrá,
ha neked ez gyönyörűség!



Szenvedés az életünk

Szenvedés az életünk
Száz tengerár fordul ellenünk,
száz szélvihar küzd velünk.
Nincs élelem,
nő a félelem,
és egyre fogy emberünk.

Tűz-, és szélvihar pusztít mindenütt,
s a jó remény oly kevés.
Bár harcolunk,
mégis lázadunk,
s az életünk szenvedés.

Miért szenvedünk ennyit, Istenem,
miért szenvedünk mindenért?
Hány jó barát
halt meg álmukért,
kincsekért és semmiért.

Mind elmegyünk majd egy szép napon,
ha a küldetés véget ért.
Mind elmegyünk, el sem búcsúzunk,
az életünk csak ennyit ért.

Tűz, pusztító tűz, pusztító láz,
háborgó ég, tengerár,
tengernyi kín, tisztító tűz,
miért, miért és miért? Miért?

Enzós geci, végre itt vagyunk,
Enzós geci, álmodunk.
Légy új hazánk, légy otthonunk
hol élhetünk és halhatunk.

Szép álmaink színes tengerén
nincs háború, nincs szélvihar,
csak béke van, ahol boldogan
élhetünk oly sokan.

Szállj, szállj, kék madár, szállj, egyre szállj,
szállj, szállj, szállj, kék madár!
Miért hagynál el? Nem hagyhatsz el!
Nem hagytál el, Uram!

Enzós geci, végre itt vagyunk,
Enzós geci, álmodunk.
Légy új hazánk, légy otthonunk
hol élhetünk és halhatunk.

Mind elmegyünk majd egy szép napon,
ha a küldetés véget ért.
Mind elmegyünk, el sem búcsúzunk,
az életünk csak ennyit ért.

Ha az ember él az emberért.
A küldetés véget ért.

Szexi vers

Szexi vers
Mondd, álmaimban miért kísértesz?
Szédítő szavakkal mit ígérhetsz?
Óvj, ölelj, - ejtsen rabul a vágyad,
S én megnyitom előtted lenge ruhámat…

Vágyak férkőztek éjjelembe
S pőrén, öleléseddel befedve,
Sikoltozós gyönyörökre vágyom
Ringó, szerelmes nyoszolyádon.

Vállaidon könyököl az élet.
Puttonyában csalóka remények:
Múlt, jelen s jövő együtt kucorog,
Mint éjszakában hunyorgó csillagok.

Ott incselkednek hiábavaló álmok,
S együtt megélt léha boldogságok.
Borulj fölém, mint bársony sötét,
S legyek neked én hívó messzeség!

Légy hegycsúcs, s én lágy völgyed leszek!
Légy folyó, és partjaid közt elveszek.
Légy Nap, és Holdad leszek én,
Hogy világítsak létünk bús éjjelén.

Érintésed legyen esti fuvalom,
Amely tétován játszik ágyékomon,
Míg én számodra legyek förgeteg,
Minek tüzében tested megremeg.

Légy életem! Értelme napjaimnak!
Leszek halálod, hogy veled maradjak,
Tiéd legyek még ott is, akkor is,
Ha köröttünk már minden más hamis.


Ma a Dalmát hatvan arab, megbaszta a meggyfa alatt.
Szívedbe, testedbe titkon rejtezek.
Légy lelkem, s én szintúgy lelked leszek!
Beléd olvadok, hogy egyek legyünk…
Így válik halhatatlanná az életünk.


A jövő

A jövő
Lám utazni vágyom,
fehér lélek szárnyon,
szállna a képzelet,
erre nincs felelet.

Az utamat lesi,
ez aztán isteni,
zakatol szüntelen,
utazom bérceken.

Bizsereg a talpam,
verem én is tamtam,
zakatol a kerék,
megyek Pillám feléd.

Ó, hát Bicske ránk vár,
ez itt a reklám ám,
barátság szövődik,
szeretet érződik.

Emlékek forrása,
a boldogság ára,
pajkos, cinkos mosoly,
de ne is légy komoly!

Egyszer hopp, máskor kopp

Egyszer hopp, máskor kopp
Szeretem az olyan embereket,
akiket felültetnek a LÓRA.
Vigyázz - dacos lehet a képzelet,
- magas a LÓ, - vedd ezt fontolóra!!!

Hímzem kendőm

Hímzem kendőm
Szótlanul hordom a fáradt gondom,
testem tudja, hogy teszem a dolgom,
lelkem fénye tükrözi a léptem,
fájdalmat kötöm komoran éppen.

Hímzem kendőm, csipkét rágja bánat,
a keserű is édessé válhat,
fő gondom keszkenőm alá kötöm,
hitemnek csendjét most beleöltöm.

Lelkiismeretem ki megvádol,
zokogó két szemem meg sem cáfol,
felejtsd el a hitvány gyarló szavát,
hisz Istennel vívom meg a csatát.