Idézetek, szerelemes versek


(1)  (2)  (3)  (4)  (5)  (6)  (7)  (8)  (9)  (10)  (11)  

Írás a homokban

Írás a homokban
Mauriacot nem kívülről jött felismerés vezette el a katolicizmushoz, egyszerűen és föloldozhatatlanul beleszületett. Hőseinek hite sokszor nem más, mint örök nyugtalanság, állandó, gyötrő bűntudat, mely legalább annyira hozzátapad, együtt lélegzik ösztöneikkel, a vér indulataival, mint maga a bűnük. Aki a kereszt jele alatt született, nem tud szabadulni a kereszttől: bűn és bűntudat, az eredeti bűn bélyege és a keresztség jegye szorosan összeég az ő fekete angyalainak lelkében. Katolikusnak lenni kikerülhetetlen ajándék szerinte, és ugyanakkor lerázhatatlan teher. Örök nyugtalanság, mit elfojthat vagy esztelen tévelygésre kényszeríthet az ösztönök sűrűje, de soha végleg ki nem olthat.

Alapjában két világ izgatja írói ösztönét: az előítéletek, az eliszaposodott életformák és ezzel szemben az önmaguk és környezetük ellen lázadók világa. Mauriac hajlandó a legkészebb, a legelfogadottabb elvekkel is leszámolni, ha kendőzött veszélyt szimatol mögöttük; éleslátása néha megdöbbentő vallomásokat, vádakat ébreszt szereplőiben: ez az író maga is vergődve ír. A titkos szenvedélyben élő Hervé anyjára gondolok itt, a jámbor asszonyra, ki önző szeretetében még vallásossága mellett sem borzad vissza semmitől, hogy a gazdag és művelt lelkű Irént megnyerje a fiának. Csak a reményvesztett asszony öngyilkossága ajándékozza meg az önvád kérlelhetetlen villámfényével: nem elég, hogy a kiszolgáltatott lányt fiához láncolta, tehetetlen vallásosságával még el is undorította menyét az igazságtól, mindannyiunk egyedüli menedékétől!

Mauriac kérlelhetetlen. Szerkesztésében, mondataiban gubancos és darabos, jelenetezéseiben szűkre szabott és nehézkes. A csomók érdeklik, a görcsös csomók, miket szét kell bogoznia vagy akár szakítania – a sima szálakat kiengedi kezéből. Mohó kíváncsisággal kutatja a szenvedélyek és a még bűnösebb közöny pusztító természetrajzát, alakjai következetes végzetszerűséggel jutnak el a végső összeomlásig – vagy a megvilágosodás kegyelméig. Így kerül vissza a „tűzfolyam” sodrából a szülőfalu templomába Giséle de Plailly; sejt meg valami kimondhatatlan békét a méregkeverő Teréz, túl élete éjszakáján; enyhül meg a Viperafészek gyűlölködő családapja, s fogadja magába a szomjúhozott, megnevezhetetlen igazságot eszmélete utolsó pillanatában az öngyilkos Irén.

„Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett” – idézi egy helyütt az Evangéliumot Giséle de Plailly, Desqueyroux Teréz és mind a többiek, a Fekete angyalok Andres-ja és a Ce qui était perdu Hervéje, mind-mind bujkáló lelkek, kik azonban mégsem akadályozhatják meg, hogy az Emberfia folyvást keresse, ha nem is engedik, hogy megtalálja őket. Környezetüknek és önmaguknak kiszolgáltatott rabok, s a megtérés talán épp azok számára a legnehezebb, kik nem is érzik, jóllakott önteltségben viselik rabságukat. A kispolgári életforma spanyolfala mögött ők Mauriac legkétségbeejtőbb szörnyetegei.

Szándékosan kispolgári életformát mondtam, mert Mauriac a kispolgár, a mindennapi életek, a közhellyé kocsonyásodott, sőt számtalanszor erénynek nyilvánított bűnök, borzalmak írója. A magabiztosság, a család, a munka szeretete ijesztő fogalmakká válhatnak írásaiban. Ezek a korlátolt, végső fokon önző emberek, kik szeretetüket is másokon takarítják meg, a szentesített előítéletek vagy jelszavak bábjai, egytől-egyig reménytelen kispolgárai a léleknek, s környezetükben kilátástalanul vergődik a másik mauriaci hős: a lázadó. Mauriac szemével az ember nemcsak önmagában, de a többi emberrel, a társadalommal való viszonyában is reménytelen. De talán a közönyösekben és a haszontalanul elpazarolt szívekben is feldereng egyszer a vágy az osztatlan és maradéktalan szeretet után?

Ilyenkor érkezik el a reménytelen sorsokat föloldó pillanat, a kegyelem pillanata. A Mauriac pillanata. Akár Dosztojevszkij, Mauriac is itt a legmeggyőzőbb, ellenőrizhetetlenül mesteri és fölszabadító. Sodró, kozmikus boldogság, amit kifejez, de ez a kozmikusság nem valami személytelen panteizmust jelent, hanem a szűkkörűen önző személyes élet vigasztalódását a végtelen személyiségben.

Ha hiábavalónak látná, letenné a tollat. Erről az íróról mindig beszélni kell, amint ő is kényszernek érzi, hogy írjon. Kegyetlen szerző, de a szeretete fájdalmasan nagy, mint a legnagyobbaké, kik az írást mindenkor hivatásnak érezték. Mauriac az az ember, aki sohasem nyughat meg az emberi sorsok hálóinak szövevényében, az a lélek, aki választott áldozata és „mindenkor könnyű prédája Istennek”. Róla szólva kötelességünk felelni az önként jelentkező kérdésre: mi lesz Mauriac könyveivel, miket már ma kezd elejteni az irodalmi divat? Erre a kérdésre csak egy másik kérdés válaszolhat. És mi lett János jeleivel, miket Patmosz-szigetén magánosan rajzolt a tengerpart homokjába?

Szerelmes mondatok

Szerelmes mondatok
Ha szeretlek, akkor vergődve
A halált nem hívom soha,
Eltűröm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgota.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom -
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.

Mindig szeretni foglak

Mindig szeretni foglak
Mindig szeretni foglak. Amikor ez a vörös haj fehér lesz, még mindig szeretni foglak. Amikor a fiatalság sima puhaságát felváltja az idő törékeny puhasága, bőrödet még mindig meg akarom majd érinteni. Ha arcodat elborítják a ráncok a mosolyaid, a szemeden átsuhanó meglepetések miatt, amikor minden elsírt könnyed nyomokat hagy arcodon, még inkább kincsként foglak őrizni, mert ott voltam, és mindezt láthattam. Meredith, meg fogod osztani velem az életedet, és szeretni foglak, amíg az utolsó lélegzet el nem hagyja tested vagy testemet.


Szerelmes vers

Szerelmes vers
Ez a világ ellobban
Ölelj engem mégjobban

Hajamtól a sarkamig
Hajnalig, de hajnalig

Nem hajnalig, örökig
Szakadatlan örömig.

Szerelmes idézet

Szerelmes idézet
Kedvesem, hidd nekem el, hogy se a földön, se az égen,
se szívünk szomjas rengetegében
nincs csodatévőbb, szebb hatalom,
nagyobb Erő,
mint egy aszályt elűző nagy nyári eső,
s egy frissen zuhogó, suhogó
szép szerelem!

Pajzán Locsolóversek

Pajzán Locsolóversek
Nekem van egy csíkos gatyám
Abba van az én ceruzám
Minden este írok vele
Mégse kopik el a hegye
Piros tojás, kék tojás
Nekem is van két tojás
Föl a szoknyát, le a bugyit
Had locsoljam meg a nunit!

Az én tyúkom baszik tojni,
ezért járok locsolkodni.

Kertünk végén nagy a gaz, nem fogja a kasza,
Locsoljon meg benneteket az apátok fasza!

Göndörszőrű kis bárányka,
Legelész a réten,
Mutasd meg a punácskádat
Nagyon szépen kérlek.


Itt a tavasz itt a húsvét,
Vigyorog az ég is,
Ha a punádat megfoghatnám,
Vigyorognék én is.

Három ága van a fának,
Nagy punája van a lánynak,
Megemelem a kalapom,
Bele rakom a faszom.

Száraz ágról lóg a takony,
Megöntelek kisangyalom!

Házunk elött folyik egy kanális,
belebaszlak téged is meg anyád is!

Zöld erdőben jártam,
Fostam, szartam, hánytam,
Nőtt rajta egy virág,
Hasonlított Terád!

Zölderdőben pirostojás,
Ibolya meg minden,
Fogadjunk, hogy ha ott megállsz,
Eltalállak innen!

Gyere kislány, meglocsollak
Kedvezményes áron,
Gumi nélkül negyven rugó,
Kölnivel csak három!

Zöld erdőben jártam,
Szembejött a medve,
Úgy gondolta, könnyít magán,
Nesze, itt a nedve!

Nyuszkó-muszkó én vagyok,
Hozzád bújok, muszogok.
Símítsd meg a bundámat,
Tekintsd meg a répámat.

Zöld a moha,
Zöld a páfrány,
Meglocsollak házisárkány.

Nadrágomban kis locsoló,
Tojás is van benne!
Ha én azt most elővenném,
Meglepetés lenne!

Zőőd erdőbe vótam,
Szopjá le, aszt jóvan.

Zöld erdőben jártam
Zöld fűvet láttam
Elszívtam, bejött
Izzad a talpam
Kemény a farkam
Ha meglocsollak,
Segítesz rajtam?

Ferrarival érkeztem,
kurva nagyot fékeztem.
Okos vagyok, szép és laza,
Locsoljak, vagy húzzak haza?

Jó reggelt, jó reggelt,
Gyönyörű tavasz van,
De nem ezért vigyorgok,
Hanem, mert beb...tam!

Zöld erdőben jártam,
berúgtam és hánytam.
El akartam dőlni,
nesze vazze kölni!

Tata felől jön a gőzös
Meglocsollak, ahol szőrös.

Az én locsolómra
két tojás van festve!
Hogyha ezzel meglocsollak,
Elmehetsz majd GYES-re!

Te vagy az, ki nekem maradt,
meglocsollak, dőljél hanyatt!

Bari béget zöld gyepen
Sárgállik a hérics
Bocsánat de rávizelek
A fejedre én is!


Mi a szép az öregkorban

Mi a szép az öregkorban
fáradt sajgó végtagok
szottyadt bőr és anyajegy
homályos látás süket fül
öreg vén egyremegy
nől a fül és nől az orr
minden felé bibircsók
renyhén működik a bél
nem kell többé már a csók


Pornó vers

Pornó vers
Én nem minden nap ébredek fel bennem,
néha csak a munkába megyek
s ami a leginkább én vagyok, belül,
az tovább alszik munkába menet.

Még a munkából megjövet is alszik
vagy azt mondhatnám inkább: tetszhalott.
Jövök-megyek az utcán, a lakásban
és egy rám valló jelet sem hagyok.

Egyetlen verssort, egyetlen mondatot sem
pedig ott fészkelnek bennem legbelül,
mint az olyan kaptárban a méhek
amit majdnem megfojt a hó felül.

És nincs rá hasonlatom, hogy a megoldást kimondjam,
nem lesz levezetés és versbefejezés.
Az egészet mindjárt hagyom a fenébe,
pornót nézek majd, és ennyi az egész.

Alul-fölül érzitek, ti fickók

Alul-fölül érzitek, ti fickók
Majd alul-fölül érzitek, ti fickók, rongy Aurelius és parázna társa: Furius, kik a verseim miatt, mert kissé pajkosak, engem is puhánynak véltek. Mert a kegyes poéta légyen tiszta és ne a költeménye, arra nincs szükség: sava-borsa éppen akkor van, ha csíntalan és nem oly szemérmes és a kéjre fölingerelni képes: nem kis gyermekeket, de azt, ki szõrõs s föl sem tudja emelni lomha tagját. S míg olvastok ezernyi csókjaimról, Azt, hogy férfi vagyok, nem értitek meg ? Majd alul-fölül érzitek, ti fickók.

Perverz vers 18+

Perverz vers 18+
Indul már a traktor, kinyílott a búza
Pista bácsi a szomszédban a Marikát húzza.
Nagyban megy a szex, izzik a vibrátor,
Egyszer jön a hang a szomszéd szobából…

Kati néni jött haza, nyitotta az ajtót,
Meglepődött azon, amit akkor látott.
Fogta magát, kirohant a lakásból,
S azt kiáltotta: vajon jó jön ki a hármasból?

Visszament a házba, nekivetkőzött,
S kérdezte: egy férfi elbír két nőt?
Gondolt egyet Pista: ha elkezdtük, mért ne?
S verte tovább dákóját, ‘hegyesre‘, keményre.

Részletekről nem mesélek, azok nagyon durvák,
Mari és a Kati néni szoptak, mint a kurvák.
Pista bácsi örült ennek, mert jó volt a vad szex,
Sose volt még ilyen jó az ágyban semelyik ex.

Pista bácsi így szólt: ez remek volt és élvezetes,
De hívjátok a Pirit, mert sokkal jobb az édes négyes.
Piri átjött, vetkőzött, mert benne volt a buliban,
Ötös tanuló lett volna dugásból a suliban.

Nagyban megy a játék, mindenki izgatott
Egyszer csak hallják, a postás kopogtatott.
Bevették őt is, hadd menjen az ötös,
Hisz Pista bácsinak sok volt 3x2 csöcs.

Pista bácsi elfáradt, lelankadt a farka,
Gondolt egyet, s lehuppant a talajra.
Észrevették a nők, s elment a kedvük,
Mert a szex csak úgy jó: Pista bával együtt…

Összeszedték magukat, elindultak haza,
Csak a postás volt az, kinek állt a fasza.
Egyesével mentek, megköszöntek mindent,
Adatokat adtak: nevet, számot, címet.

Tovább nem folytatom, itt az idő aludni,
A postás is elment a szoliba barnulni.
Talált ott sok jó nőt, mindbe beleverte,
De a történetnek itt és most lesz vége.