Idézetek, szerelemes versek


(1)  (2)  (3)  (4)  (5)  (6)  (7)  (8)  (9)  (10)  (11)  

Megismételhetetlen

Megismételhetetlen
Ez nagyon nem az, aminek látszik,

Ahogy a vérnyomásommal játszik

Meg-meg feszül a nadrág.

Nem is kell olyan sok ész,

ez a lány nem csak merész,

szívből jön az őrült vadság.



Tehát a lány nem csak játszik,

ahogy négykézláb mászik,

száját nyalja, jön felém.

Mit szeretne tőlem a drága?

Lassan csúszik le a nadrágja;

ma este csak az enyém.


Mosolyogva nadrágom gombolja,

közben halkan suttogja,

hogy ö menyire is mohó.

Rúzsos, szép száját nézem,

izzó tekintetét magamba vésem;

torka egy tüzes kohó.



Ahogy nézem rúzsos száját,

kiélvezem minden báját:

vérében van a szenvedély

Mondta, mindenre képes,

egyáltalán nem szemérmes

és nem kell neki engedély.



Karomból az ágyra dobtam,

sötétben lassan belé hatoltam,

sikítozott, dobálta a fejét:

Ohh ez jó, ne hagyjam abba,

beteríti a gyönyör habja.

Lehűtötte teste hevét..

Erotikus költemény

Erotikus költemény
Füstös kocsmában
dübörög a metál,
tüzes kanca
popsit riszál.


Csorog a nyál,
leszáll az ész,
csábos mosolyt dob,
nagyon merész.



Cipőjét köti,
felemeli fejét,
aki oda pillant
elveszti az eszét.



Csipke mered,
toppocska dagad,
dögös vagy baby,
hát hagyd magad!



Leszólítom, mellé ülök,
pálinkát iszunk,
egymásba merülünk,
s elmegy a buszunk.



Séta haza,
parkba megálló,
vetkőzni kezed,
erkölcsnek KO.




Előző életében
vadnyugaton lakott,
lovaglás közben
kalapot felrakott.



Forró, izzad,
nagyokat síkit;
orgazmus számba,
nincs nála limit.



Ártatlan arccal
szemembe néz,
száját nyalja,
megáll az ész.



Mosolyogni kezd,
s felteszi kezét,
térdre borul,
becsukja a szemét.



Öt perc után
jön a móka vége,
lassan csorgok
le az ölébe.



Aztán felöltözünk,
s elhagyjuk a helyet,
nekem irány dél,
neki meg kelet.



Így volt jó,
nem vágytunk másra,
csak egy ilyen
örült éjszakára.

Obszcén vers

Obszcén vers
Ma este ismét bulizni megyek,

Hogy végre egy kicsit szabad legyek!

Ki is kérem egyből első söröm,

Pulton táncot jár öt hegyes köröm.



Mosolyogva annyit mond, hogy szia,

És, hogy lecsúszna torkán egy pia.

Sőt akár le is csúszhatna más is,

Mondhatni a helyzet ideális.



De mondhat nekem bármit a luvnya,

Inni jöttem és bulizni egy jót.

Visszautasítás szíven szúrta,

Mert ma nem bűvölheti a kígyót.



Miután a többiekhez értem,

Korsókat ürítettük serényen.

Ma este minket semmi sem zavar,

Csak jöjjön a következő kanyar.



Pultnál állok, mert én vagyok soron,

Ismét a lány tekintetét lopom.

Mi lenne, ha beszélnénk egy kicsit?

Feltűnően kirakta a cicit.



Mutathat nekem bármit a luvnya,

Inni jöttem és bulizni egy jót.

Visszautasítás szíven szúrta,

Mert ma nem bűvölheti a kígyót.



Egyszer csak az asztalunkhoz leült,

Akkor már az idő csak úgy repült.

Összehordott nekünk hetet-havat,

Éreztem a keze közben matat.



Nadrágom a zsebnél kicsit szakadt,

Magabiztosan cél felé haladt.

Elhívtam, hogy sétálhassak vele,

Ha már olyan ügyes a kis keze.



Csillagok alatt térdel a luvnya,

És szorgosan bűvöli a kígyót.

Tudja, hogy mennék ha máskor hívna,
Mert inni jöttem s bulizni egy jót.


Örült éj +18

Örült éj +18


Rád nézek és látom rajtad

ahogy a tested megfeszül

Mikor hozzád érek

a mélyből lelked felmerül





Tíz körömmel karmolod a hátam

erősödik a sóhajod

Nem vagy te kalandozó fajta

valamiért mégis hagyod





Suttogod hogy nem szabad

de karod csak szorít

Zeng a szoba a sikolyodtól

mikor a gyönyör elborít





Letépsz minden erkölcsi láncot

bestiává változol

Úgy gondolod én vagyok az ördög

s oltáromon szívesen kárhozol





Melléd fekszek rád mosolygok

te eltakarod arcodat

Úgy érzed betörtelek

elvesztetted harcodat





Mielőtt még elindulok

forró csókkal búcsúzóm

Négy szót suttogsz a fülembe

ma éjjel veled álmodom

Pajzán vers

Pajzán vers
Törökország. Régi képeken olvasom: Kétezeröt.

Régi hajók. Kék Otosan. Naplepte vén kikötők.

Másik kép: Egy szoba, benne egy ágy, rajta lepedők.

Emlékek lepnek el: A Te lepedődre telepedők.

Hol hűs, porhanyós asszonyi húst takar el a lepel

Mellet és puha combot, régvolt este lep el.

Üres vászon, kép nincs rajta. Térélmény alakul.

Festmény, mely nem vásznon hanem alatta lapul.

Egy mosoly. Én se tudom, mit rejt a szem bogara.

Rég volt, ma már csuda tudja, mi csalta oda.

Kép, nincs szag, nincs mozgás, nincs gondolat

Megkívántalak így, noha már rég ki tudja ki vagy

Addig cselekszem, míg nem támad meg az emlékezet

Míg nincs AZ az este és nem létezel és nem létezek.

Míg nem hal el a vágy a valódi halászhálójában!


Végeztem. Jó volt. Jobb, mint akkor. Valójában.

Vers 18+

Vers 18+
Testemen érzem tenyered melegét

pedig csak paplanom simul rám csendben

az éjjel rám fonja combod kötelét

mozdulatodra válaszol a testem



megérzem parfümöd nehéz illatát

beszívom, ujjadon dohányod nyoma

combomon finom remegés suhan át

gyors zihálásomtól hangos a szoba



Testemre csalja testedet a vágyam

te simítsz ujjammal, bűnös szenvedély

reggeli illatod őrzi még az ágyam

nyirkos lepedőmről sodor el a kéj



rád feszülök, s leránt rólam a való

ölelj meg te drágám, puha takaró.



Erotikus vers

Erotikus vers
Vajon tudnék úgy költeni egy verset

Miközben lefoglalom az egyik kezem?

A másikkal csak írnám a sorokat,

S a nőtől hallgatnám a sóhajokat?

Könyörögne, hogy hosszú legyen a költemény,

Hogy nála minnél tovább tartson ez az élmény..


Szeretnék szeretni

Szeretnék szeretni
Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen, igazán,
halálos, nagy ragaszkodással
senkit talán.
Szomorú ez, mert annyian szeretnek
jobban, mint őket én,
s több könnyük volna engemet siratni,
mint nekem, ha őket elveszíteném.

Szétszóródtam, – ők nagyon sokan vannak,
én egyedül vagyok.
Ölelni őket száz kar kellene,
és én a semmiségbe karolok.
Hiányzik valami:
szívem központ-teremtő ereje.
Nekem nem középpontom senki se.

Vándorolok egy szívtől másikig,
s vissza megint,
s mondom magamban: szeretnék szeretni, -
de rév nem int.
Én azt hiszem, hogy volt egy örök Arc,
s az mint a köd elfoszlott százfele.
Én azt hiszem, hogy volt egy Szerelem,
elporlott, s tele lett a föld vele.

Én azt hiszem, hogy volt egy Meteor,
nekem hullt le, – de csillagtörmelék,
sok arcon meg-megcsillan egy jele,
de nem az egész, – s én megyek odébb.
Én azt hiszem, hogy volt valaki Egy,
s az Egyből itt a földön lett a sok, -
sok-sok szívből tevődik össze Egy,
szívtől szívig azért barangolok.

Megettem egy kiló bitet

Megettem egy kiló bitet
Megettem egy kiló pitet
Egy terrás PC lettem
Ramom keres gigatársat
On line A/D konvertert
Ajkadról a digi ingert

Adjál csak, adjál csak
Még több kilobájt bájt
USB-n csatlakozok
Érzem, az elektronok
Ajkamon hangyabolyok

Belém hatol ezer adat
Bináris kévébe aratnak
Bitkazlakban ölellek
Betölt a villámdriver
ISDN kód magiszter

Vágyban ég a videokártya
JPG tömeget szór a lángja
Kilövell sok foton árja
Éppen zöld képpont ölel
De a piros – kék is közel

Rohan a sok adatbusz
Panelen ülő sok kaktusz
Aranyozott chiplábakon
Lehet, már digi vagyok
Program írja e sorokat

Indián szerenád

Indián szerenád
Első álmom rólad volt,
Első álmom elröpült,
Még az esti szél nyögött,
Még az égen csillag ült.
Lábaimban lakik egy
Szellem; az rejtélyesen
Húzott, hozott, vezetett
Ablakodhoz, édesem!

Csitt! A fekete folyón
Illat és szél úgy alél,
Mintha mákos álmokat
Tépegetne ott az éj.
Apadoz a zokogás
A csalogány csöpp szívén,
Mint ahogy a tieden
Kell hogy elapadjak én.

Jaj, bűvölj föl fűből!
Halok! Hullok! Ájulok!
Szórja csókkal szám-szemem
Szerelmed mint záporok!
Arcom fagyos és fehér,
Szívem dobzörgése vad:
Szorítsad szíved fölé,
Talán ott majd megszakad.