Idézetek, szerelemes versek


(1)  (2)  (3)  (4)  (5)  (6)  (7)  (8)  (9)  (10)  (11)  

Így gondolok rád

 Így gondolok rád
Nincs zene miről ne jutnál eszembe.
Nincs vers, mitől ne szökne könny szemembe.
Miért térsz mindig vissza hozzám?
Mint mikor a partot várja a hullám...
Várt hajód mikor beér kikötőmbe,
Te újra vitorlát bontasz a végtelenbe.
Mindig nagyon várlak, de folyton csak sietsz.
Bár oda mennél ahová magaddal vihetsz.

Emlékezz rám

Emlékezz rám
Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem,
s nem foghatod meg többet a kezem,
és nem fordulhatok el tévedezve.
Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,
s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.
De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt
nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts.

Ős szavak titkát mormolja az éj

Ős szavak titkát mormolja az éj
Egymást öleljük, ketten, összeforrva,
itthon megint, kimerült vándorok;
húsban és vérben hívlak, rád-omolva,

s húsod, életed köröttem lobog.
Hosszú vágyát piheni most a lélek,
s nem érez külön se engem, se téged.


Mindenség lennék

Mindenség lennék
Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
...hogy gyönyörködj, ha akarod.

Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.

Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.

Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.

S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod.

A világ legfontosabb receptje

A világ legfontosabb receptje
Vegyél 12 hónapot
Gondosan tisztítsd meg
a keserűségtől,
a kicsinyességtől,
a félelemtől,
a haragtól.
Azután oszd fel a hónapokat
30 vagy 31 napra,
minden napot készíts el
1 rész munkából,
3 rész jóakaratból,
és egy gyűszűnyi derűből.
Mindehhez adj
3 evőkanál optimizmust,
1 csipetnyi iróniát,
1 késhegynyi tapintatosságot.
A kapott masszát bőven
öntsd le szeretettel.
A kész ételt mindig díszítsd
apró figyelmességgel,
és tálald fel
mosolygó arccal.

Az ember akkor jön rá milyen fontos

Az ember akkor jön rá milyen fontos
Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van.
Én azt hittem, hogy egy kisállat nem hiányozhat ennyire,
és hogy nem leszek ilyen szomorú, mikor elvesztem. De most egész másképp érzek. Emlékszem, még névnapomra kaptam. És névnapomon halt meg, csak 6 évvel később. Amikor bementem az állat kereskedésbe tudtam, hogy ő kell. Odaléptem hogy közelebbről megnézzem. Két fekete szeméből ki lehetett olvasni, hogy vigyél haza. Egyedül ült a sarokba és csak nézett. Otthon persze már nem így nézett. Szerintem másra számított. Nem evett és nem is ivott aznap. De másnap vidáman ugrándozott, és amikor kiengedtem egy kicsit, boldogan a kezembe ugrott. Végig simítottam selymes bundáját. Hirtelen kiugrott a kezemből és elszaladt. Utána egész délután kerestem a házban. (elég nehéz volt, mert ez egy ici-pici csincsilla, és bárhová befér...)A végén úgy döntöttünk a kutya talán megtalálja. Meg is találta, és ki kergette az ágy alól. Nagyon megijedt, de később megnyugtattuk. 6 év alatt sok érdekes dolog történt, de mindet leírni nem tudnám, van olyan amit nem is lehet. Pár évig még ott laktunk aztán elköltöztünk. A költözés is megviselte. De utána valahogy, már nem kapott annyi törődést. Én se tudom miért de azután nem sokat foglalkoztunk vele. 4 évig volt így. Enni azért adtunk neki és inni is kapott. Aztán 4 év után eléggé legyengült. Megöregedett. Elvittük az állatorvoshoz, de nem tudott már segíteni. Még utoljára a szemembe nézett, aztán elfeküdt és meghalt. Eltemettük a kertbe a szilva fa alá. Azóta ott van...
Tudom, hogy ez nem a legérdekesebb történet ezen a honlapon. Sőt talán a legutolsó. De tanulságos. Rájöttem, hogy van egy dolog, amit az embernek sose szabad elfelejtenie. "Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy ember, ha elveszíti.

Örökké fájdalommal élni

Örökké fájdalommal élni
június közepe fele elmentem nyaralni a barátaimmal.5-en mentünk: Niki - Gyuszi, Zsanett - Gergő, nekem meg nem volt barátom. Nagyon szerettem pasizni és nem volt még akkor komoly kapcsolatom egy sem, és szerelmes sem voltam még, akkor 17 éves voltam. Úgy gondoltam, hogy jól el leszek, lesz egy csomó jó pasi, flörtölgetek majd velük, de nem akartam, hogy szerelmes legyek, és így végződjön a szerelmünk. Ahogy megérkeztünk, lementünk a strandra, a barátaim elvoltak, volt kivel foglalkozniuk, de én ott maradtam egyedül, és ekkor megszólított egy nagyon helyes srác, magas, fekete hajú, sötét szemű. Megkérdezte, hogy leülhet-e mellém a padra, én azt feleltem, hogy persze.

Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk. Telt az idő, mi csak beszélgettünk, egyszer meg is csókolt. Szóltak nekem a többiek, hogy menjünk vissza, de ha akarok maradjak. Megbeszéltem Lacival, hogy fél óra múlva találkozunk, mert át akartam öltözni. Vettem fel egy csini ruhát, és befújtam magam egy írtó izgató parfümmel. Megkérdeztem a többieket, hogy hogy nézek ki, és azt mondták hogy nagyon jó, és Zsanett kacsintott egyet. Tudtam, hogy ezzel kíván nekem sok szerencsét.

Elindultam a megbeszélt helyre, Laci már várt rám, meg is kérdeztem, hogy sokat várakozott-e, ő erre mosolygott és megcsókolt, úgy éreztem, hogy a fellegekben járok. Nagyon jól tudott csókolni. Azt hiszem, már akkor szerelmes lettem belé, de éreztem, hogy én sem hagyom hidegen őt. Egész éjszaka együtt voltunk, sétáltunk, beszélgettünk, csókolóztunk, simogattuk egymást, de ezen az éjszakán nem történt semmi komolyabb dolog. Még mielőtt visszamentem volna, néztük a csillagokat is, szerette a csillagokat, úgy ahogy én is, és ő több mindent tudott róla, mint én, ezért sokat beszélt a csillagokról, és én nagyon élveztem.

Viccelődtem is, hogy "Én ezt most nem értem tanár úr", és ő ilyenkor mindig megcsókolt. Úgy szólított, hogy Kincsem, Édesem, Szívem.
Amikor visszaértem a szállásunkra, nem tudom miért, de elkezdtem sírni, de nagyon, nem tudtam abbahagyni, azt hiszem azért sírtam akkor, mert nagyon kedves volt velem, vagy nem tudom miért. Később már más okból sírtam....

Reggel felkeltem, megreggeliztünk, letusoltam, és elindultam egyedül a strandra, hátha ott lesz a Laci. Szerencsémre ott volt, ő látott meg először, oda is jött hozzám, és egy hosszú forró csókkal üdvözölt, természetesen viszonoztam a csókot. Eltöltöttük a napot, nagyon gyorsan telt az idő amikor vele voltam. Este nem találkoztunk, mert rosszul éreztem magam, fájt a hasam, és szédültem. Megbeszéltük, hogy másnap találkozunk este, mert nappal pihenni szeretnék. Este találkoztunk is, már jobban voltam, meg is kérdezte Laci, hogy hogy vagyok, mondtam hogy már sokkal jobban. Aznap este lefeküdtem vele, nem részletezem, csak annyit mondok, hogy ilyen szeretkezést még nem éltem át. Szerelmes voltam, és ő is az volt.

Két nap múlva mentünk haza, cseréltünk számot, megbeszéltük, ha hazaérek írok neki egy sms-t, vagy fel is hívom. Hazaértünk, és írtam is neki egy sms-t, de nem válaszolt, felhívtam este, de nem vette fel senki. Kezdtem aggódni, hogy a szerelmünknek annyi, vagy csak játszadozott velem. Másnap is írtam neki sms-t, arra sem kaptam választ, és ez így ment három napon keresztül. Nem volt kedvem semmihez, csak feküdtem az ágyban, és vártam egy sms-t Lacitól, de nem jött semmi sms. Három nap múlva felhívtak, a Laci számáról, nagyon megörültem, hogy végre felhív a Laci, de amikor megszólaltak, nem Laci hangja volt, hanem egy női hang volt.

A női hang mögött Laci édesanyja rejtőzött, és azt mondta, hogy Laci elindult hozzám kocsival, mert látni akart, és balesetet szenvedett. Ott rögtön a helyszínen meghalt. Amikor ez elhangzott a telefonba, én nem tértem észhez, nem mondtam semmit, ledobtam a földre a telefont, egy ideig nem sírtam, csak néztem bambán a földre ahol volt a telefon, és hallgattam a nagy csendet.
Soha többé nem fogok mást szeretni, csak a Lacit, örökké fogok emlékezni rá, azóta egy srácra sem tudok ránézni, és akit Lacinak hívnak, kerülök.


Képzelet

Képzelet
Írtam nektek a rózsaszín fellegről. Most leírom az egyik ilyen fellegem. Az egész úgy kezdődött, hogy elképzeltem, hogy mindenki aki jófej, és akit kedvelek, eljön sátorozni. Tök jól érezzük magunkat, aztán besötétedik. Én még ébren vagyok, fekszem a hálózsákomon. Hirtelen valaki megérint, végig simítja a hátam, majd amikor a derekamhoz ér előrecsúszik a keze, és átölel.
- Szóval azt hiszed nem érzem? - kérdezem halkan, aztán megfordulok. Csak most jövök rá ki fekszik mögöttem. Dani az én nagy szerelmem. És aztán arra gondolok, vajon ez is csak olyan-e, mint amikor egész töri órán fogta a kezem, és most is csak "játszik"-e, mert tudja, hogy én engedem, mert szeretem.

De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik. Hosszú, forró, csókot ad. És nem hagyja abba. Addig csókol amíg érzi, hogy nekem is jó. A csók már túl hosszúnak tűnik. De jó érzés. És amikor a legjobb valaki mintha elrántaná tőlem, és rám ugrana.

Próbálom ellökni magamtól, de nem tudom. Keresem mindenütt a hirtelen eltűnt szerelmem, de nem találom. Hirtelen mégis forróság önt el, amikor újra megfogja a kezem, és próbál kihúzni a másik srác alól. Sikerül neki, de akkor újra elereszt, és csak azt hallom, hogy valakik verekednek. Én még mindig nem tértem magamhoz egészen, csak fekszem a földön, és hallgatom, ahogy dulakodnak. Hirtelen jut eszembe, hogy lehet, hogy az én szerelmem bántják. Felugrok és próbálom szétszedni őket. De akkor az egyikük ellök, és én nagy erővel vágódok a földhöz. Akkor hallom, hogy egyikük azt mondja:
- Ne avatkozz bele! - de én újra a felkeléssel próbálkozok, és arra gondolok, hogy állíthatnám le őket. Egy nyögést hallok, aztán csend. Egy sötét alak elindul felém, gondolom a győztes az. Megfogja a karom és felállít. Aztán elkezd ráncigálni, húzni, be az erdőbe. aztán leterít, és rámfekszik. Kiabálni akarok, de már nem tudok.

Egyszer csak reccsenést hallok. Valaki jön. Aki rajtam fekszik gyorsan felkel, és elkezd szaladni. A másik odarohan hozzám, és azt kérdezi:
- Jól vagy? Én válasz nélkül átölelem, mert tudom, hogy ez az én szerelmem, és mellette már biztonságban érzem magam. De utána otthon ébredek, és rámtör megint ez a szörnyű érzés, hogy: miért csak álmomban vannak ilyenek?!

Első nagy Ő

Első nagy Ő
Az első szerelmet éppen most érzem. Valóban szeretem őt. Végül is Ő életem első nagy Ő-je. Nagyon szép szemei vannak. Ha rám néz, megborzongok. Ha nem szertném ennyire, már rágen elhagytam volna.

A chat-en ismerkedtem vele össze, amikor kiderült, hogy egy suliba járunk és az anyja a technika tanár. A szemeibe szerettem bele, abba a sötétbarna csillogó szemébe. Testi kapcsolat nem volt köztünk. Lelki viszont annál több. Szerelmes belém és én is szerelmes vagyok belé. De nem mer megcsókolni. Nem mer átölelni. Pedig Ő éppen annyira vágyik a csókomra, mint én az övére. A sors játszik velünk.

Egy romantikus történet

Egy romantikus történet
Nem is tudom, ti szeretitek a romantikát? Én nagyon és, ha tehetném, csak romantikus dolgokat tennék a párommal. Emlékszem, egyszer sikerült őt úgy meglepnem, hogy 25 percig sírt örömében. Születésnapja volt és egész nap nem kerestem, se én, se a barátok. Kivéve a legjobb barátnője, aki természetesen be volt avatva a dolgokba. Tehát nem kerestük, nem hívtuk, elhanyagoltuk. Szegény már tűkön ült és nagyon mérges volt rám és az egész világra, hogy mindenki elfelejtette, de....

Egész nap a barátnőjével volt és megpróbálta elráncigálni egy neves szállodába, hogy majd ott töltik ők a születésnapját. Nagyon nem volt hozzá kedve és folyton ellenkezett, nem akart menni, míg szerencsére a barátnőnek olyan meggyőző ereje volt, hogy sikerült elrácigálnia a szállodába. Nem igazán értette, hogy miért pont oda, hisz még soha nem járt ott és nem is gondolta, hogy oda beengedik oda őket, de nagy meglepetésére beengedték őket. Azt végképp nem értette, hogy miért megy oda a portáshoz, hogy engedjék őket fel a 6-dik emeletre, de belement. Mikor felértek a szobához, azt mondta neki, hogy menjen be és elköszönt tőle. Mikor belépett egy gyertyákkal kirakott folyosón találta magát, amit rózsaszirmokkal szórtak fel. Ez bevezette a nappaliba, ahol én vártam elegánsan, öltönyben és nyakkendőben, pezsgővel a kezemben. Ez volt az ő legféltettebb és legtitkosabb vágya, ami végre teljesült. Rajtam kívül ott voltak a barátok, a család és mindenki másnak az ajándékai, akik nem köszöntötték fel őt az nap. Mikor ezeket így mind együtt meglátta, akkor leült a fotelba és csak sírt 25 percig.

Ezek után eltöltöttünk egy romantikus éjszakát kettesban és azóta is együtt vagyunk boldogan