Szerelmi vallomás


Péntek este van. Aludni szeretnék, de nem megy. Tudom, hogyha a vánkosomra hajtom a fejem, és elnyom az álom, akkor a képzelet szárnyán nálad járok majd. Nem vagyok biztos benne, hogy rólad szeretnék álmodni. Az énem egy meggondolatlan része vágyik rá, hogy legalább egy röpke álom erejéig veled legyen. Ez a szelete a lelkemnek csak boldog szeretne lenni egy kicsit. A másik részem hevesen tiltakozik, mert tudja, hogy az álom édessége után az ébredés fájdalmas és keserű lesz. Harcolok magammal. Nem tudom, hogy akarom-e vállalni a másnapi kiábrándultságot és az elhagyatottság érzését. Már most is egyedül érzem magam, magányos vagyok. Arra gondolok, hogy miért nem lehet ez másképp. Másképp... már nem ringatom magam olyan hiú ábrándokba, hogy bárcsak te is éreznéd azt, amit én… A másképp lehetett volna úgy, hogy ne is találkozzunk soha. Ebbe a gondolatba belefacsarodik a szívem. Ó, milyen hálás vagyok azért, hogy megismerhettelek. Örülök minden egyes másodpercnek, amit együtt tölthettem veled. Volt, hogy úgy éreztem, te is picivel többet kezdesz érezni irántam barátságnál. Úgy látszik tévedtem. Most megfizetek az ábrándjaimért. Nekem az is elég, hogyha a barátod lehetek, szeretnék vigyázni rád, óvni minden lépésed, de jeges marokkal szorítja a szívem a tudat, hogy miközben egyetlen karnyújtásnyira vagy, te egy másik lány után vágyódsz. Iszonyatosan fáj, hogy ő nem viszonozza az érzéseidet. Az is megkínozna, hogyha az ő oldalán kellene látnom téged, de ez még rosszabb. Boldoggá szeretnélek tenni, de nem tehetem. Nincs más lehetőségem, minthogy mindig melletted állok, hogyha támaszra van szükséged. Odasétálok az ablakhoz. Gyönyörű csillagos az ég. Akkor is ilyen kellemesen hűvös este volt, mikor átöleltél „úgy”. Szorítottál magadhoz nagyon erősen, éreztem a szíved dobogását. Sohasem felejtem el azt a pillanatot, ott és akkor felcsillant bennem a remény. Nem érezhettem rosszul. Majdnem megcsókoltál, de olyan „ezt nem szabad” pillantással nem tetted meg végül. Már sohasem lehetek boldog? Ha te nem leszel mellettem, akkor nem… Nem tudom többé magamban tartani ezt a tűzáradatot, szétfeszít… Leírom végre, hogy szeretlek, mindennél jobban. Hogy mennyire szeretném megsimogatni az arcod, mennyire szeretnélek magamhoz ölelni. Elmondom neked, mert nem adom fel egykönnyen, nem engedem kisiklani a kezem közül a boldogságom. Hogyha nem is szeretsz úgy, ahogy én szeretném, hogy szeress, akkor is megérte, hogy elmondtam. Megnyugodva fekszem le az ágyamra és gondolatban egy forró csókot lehelek az ajkadra. Csak legyen elég erőm ezt a levelet holnap a táskádba csúsztatni… Ugyanaz a péntek este, csak egy másik szoba, egy másik álmatlanul gubbasztó szerelmessel: Erika… bárcsak itt lennél most velem. Erre gondolok, mikor ezeket a sorokat neked írom. Nem tudok aludni, csak forgolódom. Tudod miért? Mert nem tudok másra gondolni, csak rád. Olyan jó, hogy vagy nekem. Haragszom magamra, hogy eddig milyen vak voltam, nem becsültelek meg eléggé. Te mindig mellettem álltál, akkor is, ha mindenki ellenem fordult. Hozzátok bármikor becsöngethettem, még hajnalban sem dobtál ki, hanem leültettél, és azzal az angyali szelídséggel a szemedben vártad, hogy elpanaszoljam a bánatom. Veled órákig el tudtam beszélgetni, mert mindig volt témánk. Az az este pedig, ami szinte ugyanilyen volt, mint a mai, egyszerűen nem találok rá más kifejezést, mint a csodálatos. Nem tudtam betelni a látványoddal, gyönyörű voltál a mélykék ruhádban. Hosszú fekete hajad lágyan borzolta a szél. Amikor átöleltelek… sohasem éreztem még így. Olyan volt, mintha minden tökéletesség összpontosult volna abban a pillanatban. Ha tudnád, hogy mennyire vágytam rá, hogy megcsókoljalak, de nem tettem. Sajnos. Félek, hogy nem vagyok a számodra más, csak egy nagyon jó barát. Nem vagyok méltó hozzád. Te egy sokkal jobb srácot érdemelnél, de nem tudok parancsolni a szívemnek. Bárcsak engednéd, hogy bearanyozzam az életed. Minden tőlem telhetőt megtennék, hogy boldognak lássalak. Már alig várom, hogy holnap elolvasd a levelemet. De valahol aggódom is, nem tudnám elviselni a tudatot, hogy nem szeretsz. Hogy miért is nem vettelek előbb észre kis hercegnőm? Epekedtem Klári után, amikor te itt voltál egy lépésnyire. Egy lépésnyire angyalkám, Most megteszem azt a kis lépést feléd, a boldogságunk felé. Lehet, hogy már holnap édes csókokkal boríthatom a tested, simogathatom bársonyos bőröd. Egészen megrészegít a tudat. Ha nem viszonzod az érzéseim, én belehalok. Persze el kell fogadnom a döntésed mindenképpen, de összetörök, hogyha nem lehetsz az enyém. Ebben a pillanatban nem tehetek mást, minthogy reménykedek a szerelmedben és gondolok rád. Vajon mit csinálhatsz most? Bizonyára alszol már. Aludj is édesem. Én is így teszek. Holnap valami új, valami felemelő fog elkezdődni, remélem… Szombat: Gábor könnyű szívvel indult a találkozóra. Alig várta már, hogy odaadja a levelét Erikának. Ahogy ácsorgott a cukrászda előtt, többször átfutott az agyán a gondolat, hogy megfutamodik és összetépi a levelet, de nem tudta volna megtenni. Teltek-múltak a percek. Erika sohasem szokott késni, hogyha valami mégis közbejött, akkor telefonált. Gábor nyugtalankodni kezdett, hogy hol lehet a lány. Hiába akarta hívni, a lány mobilja ki volt kapcsolva. Mikor már eltelt fél óra és a lány nem jött, úgy döntött, hogy elsétál hozzájuk. Csak pár utcányira laktak. Hosszú kopogtatás után nyitottak ajtót Gábornak. Erika anyukája állt ott. Gábor meg akarta kérdezni, hogy hol a lány, de megpillantotta a nő arcán legördülő könnycseppeket. – Meghalt. – mondta az asszony. Gábornak mintha el sem jutott volna a tudatáig. – Az nem lehet… Ő… Ő nem halhatott meg… Végül leroskadt a lépcsőre, és ő is sírni kezdett. Erika édesanyja bekísérte a lánya szobájába, és a kezébe nyomta a levelet. A fiú elővette az ő levelét. Erika édesanyja ekkor értette meg, hogy mit jelentettek egymásnak. Átölelte a fiút, aki már csak álmaiban lehetett együtt a szerelmével. „A halál kihívás. Arra int, hogy nem várhatunk tovább, most kell kimondanunk mennyire szeretjük egymást.

Csalódni abban, kit szeretünk


Csalódni abban, kit szeretünk, Szívünk meghasad hiába nevetünk, Dacolni némán, hogy nem fáj ha nincs tovább, Miközbe zokogva ébredünk, Minden éjszakán!

Kérdések magamnak


Néha belenézek a tükörbe és tanulmányozni kezdem az arcom. Próbálok rájönni arra, hogy mindaz, ami megtörtént velem, az vajon ott van-e rajta. Kutatom az árulkodó jeleket, hátha rájuk bukkanok. Mert akkor elrejthetem őket. Nem akarom, hogy mások lássák, hogy miből váltam, mivé. „Az ember csak egyet akar, az álmaihoz felnőni... Mire felnő az álmokat, lassan elfelejti…” Miért van ez így? Miért felejtünk el önmagunk lenni, miközben felnőtté válunk? Ha szembe kéne néznem a 10 évvel ezelőtti önmagammal, akkor nem tudnám mindezt szégyenkezés nélkül megtenni. Korai én: - Mesélj nekem magunkról! Mivé fogok válni? Mostani én: - Gyerekekkel fogsz foglalkozni. Azt fogod nekik tanítani, amit te is nagyon szerettél régen. Próbálsz a legjobb lenni. Néha elbuksz. Sokszor elbizonytalanodsz. De azt azért érzed, hogy nem vagy vakvágányon. Korai én: - A vakvágány nem éppen a legbiztatóbb kifejezés. Úgy fogok felkelni reggelente, hogy igen ez egy új nap? Alig várom, hogy elkezdhessem? Mostani én: - Leginkább kiszeded magad az ágyból és próbálsz motiválóan fogat mosni. Ezalatt fejben lepörgeted, hogy mennyire lesz húzós a mai napod. Majd megpróbálsz mindent elpakolni, de végül valamit úgyis otthon hagysz. Korai én: - De azért munka közben megjön a lelkesedésem? Mostani én: - Vannak jó napok, amikor úgy érzed majd, hogy igen összeállt a kép, minden tiszta és haladunk a kitűzött cél felé. Néha meg, mintha Szibériában tévelyegnénk. Ilyenkor nehéz lelkesedni. Korai én: - Azt hiszem Szibéria elég messze van a mostani elképzeléseimtől. De ugye mindezek mellett ott lesz nekünk „R”? Mostani én: - Ami azt illeti, ebben is fog egy kis változás történni. – itt egy pillanatra feszengeni kezdek, azt hiszem ez az eddigi legrosszabb, amit közölnöm kell törékeny énemmel. Látom, ahogyan a kétségbeesés elkezd eluralkodni rajta. A kérdőjelek a szemében szemrehányóan csillognak. Korai én: - Én mindig is azt hittem, hogy együtt fogunk élni. Azt gondoltam, hogy ott leszünk egymásnak, ha törik, ha szakad. Hogy nincs olyan dolog, ami szétválaszthatna minket. Mostani én: - Ebben igazad van. Valóban nem létezik semmi, ami minket szétválaszthatna. Hidd el sem az idő, sem a távolság, sem pedig mások nem fognak az utatokba állni. Csupán egy időre meg kell tanulnotok majd, hogy egyedül is ugyanolyan erősek tudtok lenni, mint ketten. Korai én: - Sosem leszek elég erős. Mondd, meg nekem, hogy sikerült? Lett valami az álmunkból? Vagy azt is elfelejtetted? Egyáltalán érdekel még? – ordított rám elkeseredetten. Nem tudtam, hogy mit feleljek. Törjem össze még jobban? Vagy hazudjak? A felnőttek úgyis mindig ezt teszik, és azt mondják, hogy azért teszik, hogy ne bántsanak meg. Nem. Elmondom az igazat. Tudnia kell. Mostani én: - Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. De sok ideje nem tudom, hogy hova lettél. Olyan váratlanul tűntél el az életemből. S ami a legrosszabb, hogy elvitted magaddal ezt az álmot. Korai én: - Soha nem szűntem meg létezni benned. Egy pillanatra sem ingott meg a hitem abban, hogy egy nap eléred majd nekünk, amiről az eldugott kis utcánk kövein álmodoztunk. Erre te elmondod nekem ezt… Egyszerűen utállak. Nem akarok olyanná válni, mint te. Nem akarok te lenni. Mostani én: - Hidd el, hogy én sem… Én sem

A szerelmes Tenger


Michel felugrott a fedélzetre. És kikiáltott a kikötői fiúnak, hogy oldja el a kötelet. Tudós volt. Na, nem tenger kutató, de a vizek világával foglalkozott. A nagybátyjától örökölte a hajót. Halász volt a nagybátyja a nyugati partokon, Franciaországban. Michelnek nem kis összegébe került, amíg a hajót átszállítatta a Földközi tengerre, és átalakítatta tengerkutatóvá. A rengeteg kiadásért, és fáradságért, most kárpótolta a gyönyörű idő. A délutáni dagállyal akart kifutni. Megindult hát a nyíltvíz felé. A víz tükörsima volt. Michel boldogan itta magába a sós levegőt. Fél keze a kormánykeréken volt. A motor kellemes hangon duruzsolt. Michel idén volt harminchárom éves. Magas volt, és napbarnított. Görög arcéle, és göndör, szőkésbarna haja vonzotta a nőket. Nem is hagyta ki a lehetőséget, ám az igazi szerelme a tenger volt. Boldogság fogta el, attól a szabadság érzéstől, ami akkor fogta el, amikor már nem látta a partot a nyílttengerről. Most is már csak egy apró csíknak látszott a part. A sirályok rikoltozva keringtek a hajó körül, le, lecsapva egy-egy halrajra. Michel bekötötte a kormányt, aztán kiment a hajó baloldalához, és leengedte a periszkópot a tengerbe, olyan kétszáz méterre. Csodálatos látvány tárult elébe. Valóban egy hatalmas hering raj kellős közepén utazott. Testük meg, megcsillant a napsütésben. Hullámoztak oda, vissza, hogy az esetleges ragadozókat megtévesszék. - No, akkor nekem is lesz vacsorám - mosolygott Michel, és leeresztette a halászhálót. Pár perc, és visszahúzta. A hálóban vagy száz hal fickándozott. A férfi kiszedett ötöt, és a többit visszaborította oda, ahonnan jöttek. Az öt halat agyoncsapkodta, majd átvitte őket a hajó elejére. Éles kése vajként metszette fel a halak bőrét. A belsőségeket a vízbe dobta, mire a sirályok éktelen veszekedéssel csaptak le rájuk, és falták fel az ingyen ebédet. Hamarosan egy csomó halszelet sorakozott a feldolgozó asztalon. Michel lement a kajütbe, és nejlonzacskókért, és kiadagolta a halakat, aztán levitte őket a fagyasztóba. A vacsorának valót, természetesen a mosogatóba rakta, aztán felment ismét a fedélzetre. A feldolgozó asztalra tengervizet mert, és jól lesikálta. Szerette a rendet. - Milyen bőkezű vagy, mindent megadtál - kiáltott a víz felé, aztán huncut mosollyal mondta - Na akkor lássuk, hogy még mit rejt a mélységes gyomrod: Azzal ismét a periszkóp fölé hajolt. A heringraj szanaszét futott, mert delfinek csaptak közéjük, és rafinált köröket leírva kapdosták el őket. Amikor jóllaktak, vidám táncba kezdtek. Kiugráltak a vízből, őrült iramba kergették egymást a hajó alatt. Öröm volt nézni őket. Aztán csaptak kettőt, hármat a farkukkal a víz felszínén ezzel búcsúzva Micheltől, és elszáguldottak. Michel visszament a kormányhoz. Leült a kis asztal mellé, ami be volt nyomorítva a kormányosfülkébe, és feljegyzéseket készített a látottakról. Ekkor érezte először, hogy valaki figyeli. - Talán egy potyautas - gondolta, és hirtelen visszafordult, de csak egy párszem víz csillogott a lemenő nap fényében. Mikor végzett, meghatározta a helyzetét, majd a tengerészeti térképen megnézte, hogy nem ütközhet-e valamibe, Irányba állította a hajót, és lement a kabinjába. Megsütötte a halat, megette, majd lefeküdt aludni. Mikor felébredt hajnalban, egy kissé viharosabb volt a tenger. Főzött hát egy csésze kávét, öntött bele egy kis rumot, és felment a kormányhoz. A szél kergette a hullámokat és a hajó ide-oda himbálódzott. Pirkadt. Az égalja narancssárgán égett. - Hamarosan eláll a szél - gondolta a férfi, és úgy is lett. Mire teljesen felkelt a nap, a szél alábbhagyott. Ám a nap csak halványan sütött a palaszürke felhők mögül. Michel végre ismét leköthette a kormányt, és lement reggelit csinálni. Rántottát készített, majd felment a fedélzetre enni. Nekidőlt a korlátnak, és amúgy a serpenyőből evett, kanállal. A tenger haragos zöld volt, és az enyhe szél, még mindig apró tarajokat fodrozott a tetejére. - Haragszol rám valamiért? - kérdezte tréfásan a férfi a vízbe bámulva, mire, mintha csak a tengertől kapott volna választ, suttogó hangot hallott: - Nehmmmmmm - a férfi ismét forgatni kezdte a fejét, de nem látott senkit. - Agyamra ment máris az egyedüllét? - kérdezte magától, aztán szomorúan leballagott elmosogatni. Majd elővette a borotválkozó szereit, és a kerek kis ablaknak hátat fordítva borotválkozni kezdett. Egyszer csak a tükörből úgy látta, hogy az ablakon egy női arc néz be. A világ legszebb női arca, ám mire megfordult, ismét eltűnt a jelenség. Hatalmasat villámlott, majd a tenger hirtelen tombolni kezdett. Michel alig tudott elvergődni a kormányos kabinig. Úgy érezte, hogy a hajó oldalán át, átcsapó hullámok vasmarokkal kapnak a lába után, és húznák le a mélységbe magukkal. A szél orkánként tombolt, de még így is kihallotta belőle a férfi, ahogy a víz végigcsapódott a fedélzeten, hogy azt sírja: - Szeretlek… szeretlek… - Michel bevergődött a kabinba, és bezárta az ajtót. A hullámok ismét felvették a női arc formáját, és könyörgő szemmel fröccsentek szét a kabin ablakán. Michel ezerfelől hallotta: - Gyere ki… boldoggá teszlek… Szerelmem… Ízleld meg a csókom ízét… - Nem lehet, megölsz - kiáltotta torkaszakadtából Michel. - Ne várd meg míg, bemegyek! - sikított a Tenger, és a kis hajót egy hatalmas hullám tetejéről a mélységbe dobta. A férfi gyorsan kikötözte magát. A következő hullám betörte az ablakokat, belemarkolt a férfi karjába, és húzni kezdte magával, de a kötél erősen tartotta. Vad villámok cikáztak az égen, a dörgés egyé olvadt a dühöngő tenger kiáltásaival. Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony derék, és hosszú formás láb. - Az én vendégem vagy - mondta lágy hangon. - Kivagy Te? - kérdezte Michel, mert még mindig nem hitte el, hogy a tenger játszik vele. - Én a Tenger vagyok, és beléd szerettem. Gyere, szeress Te is - mondta, és felemelte a sziklára. Körülöttük csitulni látszottak a hullámok. A nap lemenőben volt, de a felhők foszlányain keresztül már sápadt fényét szórta a Hold. Michel lihegve ült a sziklán. A Tenger átölelte és megcsókolta. Csókja íze sós volt, és forró, mint a gejzírek vize. Aztán simogatni kezdte a férfit, de olyan lágyan, mint ahogyan más asszony sosem tud. Megszabadította kedvesét a maradék ruhájától, és melleit ajánlotta fel játékra. A férfi pedig elvarázsolva a csóktól, kezébe vette az egyforma labdákat. Lágy selyemként olvadtak a kezébe. Egyszerre voltak kemények és puhák, a mellbimbók pedig peckesen meredtek felé. Mikor bekapta őket és nyelve játékba kezdett velük, apró cseppek buggyantak ki belőlük, és Michel visszatért gyermeki öntudatlanságába. A Tenger eltávolodott, majd lehajtotta fejét, és elnyelte a férfi ágaskodó péniszét. Szívta, simogatta, a férfi nyögdécselve remegett, miközben a hullámos hajba markolászott, mikor vágya a tetőpontra hágott, az asszonyi démon széttárta lábait, és ölébe fogatta kedvesét. - Áhhhhh - sóhajtott fel a férfi, a sosem érzett gyönyörtől. A Tenger hüvelye puhán ölelte körül, és minden mozdulatára ezer rezdüléssel válaszolt. Nem hitte, hogy ez még fokozható, de ahogy az asszony mozgott rajta, egyre mennyeibb érzés fogta el. A boldogságtól egyre gyorsabban zakatolt a szíve. A tenger gyönyörű arca Földöntúli boldogsággal aranyozta be. Egyszerre teljesültek be. Michel kilövellte ondóját, a Tenger pedig boldogító hullámzással fogatta azt magába. A férfi lihegve kereste kedvese száját. Forrón csókolóztak, aztán Michelen még egyszer végigsöpört a kéj hulláma, és élettelenül hanyatlott a sziklára. A tenger szomorú arccal nézett halott kedvesére. Szeméből könny csordult ki, és a halott arcára cseppentek. - Miért vagytok ilyen törékenyek? - kérdezte, és elengedte a férfit, aki lassan lebegve szállt a tenger mélye felé, ahol már várták a hatalmas kékség szenvedélyének előző áldozatainak csontjai.

A fiatalság


Amíg fiatal vagy minden szépnek látszik, hulló könnyed is szivárvánnyá válik. Ám ahogy az évek lassan tova szállnak, úgy gyűlnek szemedben a gondok és a vágyak. Ám rövid az élet, mégis sok a könnye, amikor mosolyogsz a másokét töröld le! Mert ahogy te szeretsz, úgy szeretnek mások, úgy lesz ellenséged, úgy lesz jó barátod. És ha az életben bármi jóra válik, akkor sem feledd: Légy jó mindhalálig!

Ne feledd, mindennek oka van


1. Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted. 2. Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sirásra késztetni. 3. Csak, mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetevel. 4. Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja. 5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tied. 6. Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba. 7. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot. 8. Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse. 9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte. 10. Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént. 11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos! 12. Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled, hogy ismer téged. 13. Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.

Az élet tanítása


Az élet megtanította nekünk: a szeretet nem abból áll, hogy bámulunk egymásra, hanem egy irányba nézünk.

Reménytelenség


Belekezdeni nem könnyű. Az érzések, gondolatok, amiket érzünk és gondolunk nagyon is érthetőek.. SZÁMUNKRA. Viszont, ha ezt felszínre szeretnénk hozni, hatni más érzésekre és gondolatokra, az már nehéz dolog. Meglátni és megszeretni, tovább nem menni. Egy pillantásként felfogható az, ami az érzéseimet kiváltotta. Az első pillanat, ami még azon melegében nem tudatosult, de tudom, hogy már akkor elkezdődött. A történet maga nem érdekes… hiszen voltaképp nem is történt semmi, viszont bennem igenis érdekes dolgok történtek. Hogy mi ez? Ez a szerelem? Nem, ez csak az előszele. A vihar még várat magára. De meddig? Remélem a felhőket elfújja a szél és "a mai nap" nem fog esni az eső. Félek tőle! A szerelem telis-tele van vágyakkal, vágyakozással. Egy reménytelen szerelem viszont ehhez túl szegény és bátortalan, nem mer ilyen gondolatokat dédelgetni. Az idő az egyetlen segítője és támogatója. Látni Őt, akár egy pillanatra is olyan felemelő érzés, amelyet szavakkal nem lehet kifejezni. Egy pillantás… mikor a tekintete az enyémmel találkozik. De az övé nem olyan, mint az enyém. Teljesen máshogy néz rám. Ha ez nem így lenne, már nem lenne reménytelen. És hogy én hogy nézem Őt? Úgy, mint az elérhetetlent... úgy, mint a vágyat... úgy mint a hátralévő életem értelmét ha nem szabna akadályt maga az élet. De megteszi. És most mi tévő legyek? Kérdem én naivan, pedig tudom nagyon jól. Együtt élni az érzéssel… nap mint nap felkelni vele, átvészelni a napokat, majd álomba merülni. Az egyetlen öröm, ami ilyenkor marad a képzelgés és az, ha megtörténik az a csoda, ha álmaimban velem van. Az lehet valóságszerű, érezhetem igazinak. Akkor velem van, mert az álmomban így történik, de aztán felébredni olyan nagy csalódás. Nincs megoldás! Egyre inkább gondolkodok és rájövök, hogy nincs! Enyhíteni, talán lehet. Arra gondolni, hogy egyszer megsemmisül... ez picit enyhíti. Könnyű belegondolni, ha tudod, mert tapasztaltad, hogy egyszer minden véget ér. Ez így van! És addig? Addig szeretnék megszűnni, létezni, majd újjászületni a keserű érzések nélkül. Boldogság! Olyan nagy szó ez és olyan ismeretlen. Elképzeléseim vannak csak, hogy milyen is lehet. Apró örömök történnek mindenkivel, és talán ezek alkotják a boldogságot. Tudni kell észrevenni és értékelni őket. De a rossz dolgok, történtek nem kerülhetőek ki... ezekben viszont találni jót. Csak jól nyisd ki a szemed! A jó ellenzi a rosszat.. Az ilyen életfelfogás könnyebbé tesz mindent, viszont nehéz megtanulni, alkalmazni. A belátása az első lépés. És egyébként ki Ő? Ki az, akiért úgy odavagyok? Érdekes. Fogalmam sincs. De tudom, hogy Ő az, aki és azért mert! Nem tudod megmagyarázni, de tudod, mert érzed. Érzed és gondolod... nem csak gondolod, hanem egyfolytában rágondolsz. Mindent vele látsz, mindenhol ott van Veled. A neve, ha elhangzik, mintha egy kellemes csengő ébresztene, zökkentene ki az előbbi beszélgetésedből, gondolatodból, tennivalódból. Ha halkan mondják, akkor is meghallod. Akkor is hallod, ha nem is mondják, mert hallani akarod. És Te, aki ezt olvasod! Te mire gondolsz? Gondolj arra, hogy vagyok és vagyunk és talán Te is vagy, ki még nem tudja milyen is az, ha szeretsz és viszont szeretnek, de tudom és tudják és Te is tudod, hogy egyszer érzed majd. És akkor igazán nagy leszel és boldog. Akkor Te leszel a támasz és nem Neked nyújtanak támaszt. Tudsz majd nevetni minden ok nélkül. Akkor nem lesz nehéz meglátni a jót, mert Te is jó leszel. A problémával törődni öreg hiba! És most nem én nem ők és nem is Te….hanem Ő! Kívánom, hogy: Légy boldog!!! Ez csak két szó és még sablonosnak is mondható, de én érzem és tudom, hogy szívből kívánom!!!

Igazán szeretni néha


Csak mentünk egymás mellett, fogtuk egymás kezét. Éreztem, hogy izgatott, bár én is az voltam, hiszen valami komolyabb baj lehet, ha ide küldték. Ortopédia. Nem hangzik olyan rémisztően, de ő soha nem vallotta volna be, hogy kicsit tart az egésztől. Elkísértem, az épület falai komoran néztek le ránk, és ösztönösen kicsit közelebb húzódtunk egymáshoz, mikor felléptünk a kőlépcsőkre. Beértünk, gyorsan eltaláltunk a szobához. Ő ment csak be, én kint vártam. Sokáig volt bent, de repült az idő, mert elkalandoztak a gondolataim. Hogy is kerültünk mi ide... először csak a háta fájt, csak néha. Levettem a pólóját és megmasszíroztam. Tovább is mentünk, nem is egyszer. Aztán egyre gyakrabban fájt a háta, a végén már mindig. És egyre erősebben. Aggódtam érte, sokat veszekedtem vele, hogy ugyan menjen már el orvoshoz. De ő meg az orvos... az állapota azonban nem javult. Végül az édesanyjával beszéltem erről, és ketten együtt már értünk egyet, úgy látszik, mert most itt vagyunk. Nem lehet olyan komoly baja - gondoltam -, de azért nem árt az óvatosság. Kijött... az orvos. Megkérdezte, hogy én vagyok-e Krisz barátnője. Elrebegtem egy igent, de arcomra kiült a meglepettség. - Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos. - Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett... - Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam: - Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem... de... miért kérdezi? Van valami komoly baja...? - én magam is éreztem az ijedtséget a hangomon. - Nos, attól tartok, számolnunk kell egy... de mint mondom, ez csak egy lehetőség… - Mondja már! - Szóval számolnunk kell egy részleges bénulással. Krisztián nagyon sokat várt a kivizsgálással, talán még segíthetünk, de, mint mondtam, ez sem biztos... Nem veszítettem el a fejem, ilyenkor szerencsére mindig önmagam maradok. Kérdések ezrei jutottak eszembe, hát fel is tettem őket: - Ő...tudja? - Természetesen, de úgy láttam, eléggé megviselte a hír. - És... és ha ez mégis bekövetkezik... mennyi idő? - Talán két év, talán három, talán kevesebb. Nem mondhatok semmi pontosat. De ha tényleg szereted, biztasd! Éreznie kell, hogy mellette vagy. Ezt mondania sem kellett volna, hiszen annyira természetesnek éreztem. Mire visszamentünk a váróba, Krisztián már ott ült. Könyökével támaszkodott a térdén, lehajtotta a fejét. Mindig ilyen, ha tanácstalan, ha bántja valami. Mikor megláttam, gombócot éreztem a torkomban, de tudtam, nem sírhatom el magam. Elbúcsúztunk az orvostól, de mikor kifelé menet hátrafordultam, még láttam, ahogy megcsóválja a fejét. Krisz és én nem mentünk haza rögtön. Volt a közelben egy park, oda ültünk le. Krisz nem volt jól, láttam rajta. Én nem tudtam beszélni, féltem, zokogás lenne a vége. Annyira vártam, hogy végre megszólaljon...! - Tudod? - kérdezte röviden. Félszavakból is megértjük egymást, nem volt szükség többre. - Igen, tudom, de ez még nem biztos. - De mi van, mi van, ha mégis? akkor mi lesz... mi lesz velünk? Nyeltem egyet. Egyetlen percig sem gondoltam arra, hogy emiatt elhagyjam, bár azt pontosan tudtam, hogy ha ez mégis bekövetkezik, nehéz lesz mellette maradnom, nem is a fizikai megpróbáltatások miatt, hanem azért, mert belülről is meg fog változni. Nehéz volt megfogalmaznom, amit érzek, de végül mégis sikerült: - Így.. most... én mindig fogom az egyik kezed. Tudod... és ha... ha ez esetleg mégis (nem tudtam kimondani, hogy "lebénulsz") szóval ha esetleg mégis akkor én... én már nem csak az egyik kezedet fognám, hanem a másikat is. És szorítanám, hogy semmi ne szakíthasson el tőlem! A könnyeimmel küszködve mondtam ki neki, hogy nagyon szeretem. Átölelt, úgy maradtunk hosszú percekig. - Köszönöm - mondta - köszönöm, kedvesem... - Minden rendben lesz... Megoldjuk! - biztattam. - Tudom - válaszolta és lassan, nagyon halványan, de mégis elmosolyodott.

Egy romantikus történet


Nem is tudom, ti szeretitek a romantikát? Én nagyon és, ha tehetném, csak romantikus dolgokat tennék a párommal. Emlékszem, egyszer sikerült őt úgy meglepnem, hogy 25 percig sírt örömében. Születésnapja volt és egész nap nem kerestem, se én, se a barátok. Kivéve a legjobb barátnője, aki természetesen be volt avatva a dolgokba. Tehát nem kerestük, nem hívtuk, elhanyagoltuk. Szegény már tűkön ült és nagyon mérges volt rám és az egész világra, hogy mindenki elfelejtette, de.... Egész nap a barátnőjével volt és megpróbálta elráncigálni egy neves szállodába, hogy majd ott töltik ők a születésnapját. Nagyon nem volt hozzá kedve és folyton ellenkezett, nem akart menni, míg szerencsére a barátnőnek olyan meggyőző ereje volt, hogy sikerült elrácigálnia a szállodába. Nem igazán értette, hogy miért pont oda, hisz még soha nem járt ott és nem is gondolta, hogy oda beengedik oda őket, de nagy meglepetésére beengedték őket. Azt végképp nem értette, hogy miért megy oda a portáshoz, hogy engedjék őket fel a 6-dik emeletre, de belement. Mikor felértek a szobához, azt mondta neki, hogy menjen be és elköszönt tőle. Mikor belépett egy gyertyákkal kirakott folyosón találta magát, amit rózsaszirmokkal szórtak fel. Ez bevezette a nappaliba, ahol én vártam elegánsan, öltönyben és nyakkendőben, pezsgővel a kezemben. Ez volt az ő legféltettebb és legtitkosabb vágya, ami végre teljesült. Rajtam kívül ott voltak a barátok, a család és mindenki másnak az ajándékai, akik nem köszöntötték fel őt az nap. Mikor ezeket így mind együtt meglátta, akkor leült a fotelba és csak sírt 25 percig. Ezek után eltöltöttünk egy romantikus éjszakát kettesban és azóta is együtt vagyunk boldogan

Első nagy Ő


Az első szerelmet éppen most érzem. Valóban szeretem őt. Végül is Ő életem első nagy Ő-je. Nagyon szép szemei vannak. Ha rám néz, megborzongok. Ha nem szertném ennyire, már rágen elhagytam volna. A chat-en ismerkedtem vele össze, amikor kiderült, hogy egy suliba járunk és az anyja a technika tanár. A szemeibe szerettem bele, abba a sötétbarna csillogó szemébe. Testi kapcsolat nem volt köztünk. Lelki viszont annál több. Szerelmes belém és én is szerelmes vagyok belé. De nem mer megcsókolni. Nem mer átölelni. Pedig Ő éppen annyira vágyik a csókomra, mint én az övére. A sors játszik velünk.

Képzelet


Írtam nektek a rózsaszín fellegről. Most leírom az egyik ilyen fellegem. Az egész úgy kezdődött, hogy elképzeltem, hogy mindenki aki jófej, és akit kedvelek, eljön sátorozni. Tök jól érezzük magunkat, aztán besötétedik. Én még ébren vagyok, fekszem a hálózsákomon. Hirtelen valaki megérint, végig simítja a hátam, majd amikor a derekamhoz ér előrecsúszik a keze, és átölel. - Szóval azt hiszed nem érzem? - kérdezem halkan, aztán megfordulok. Csak most jövök rá ki fekszik mögöttem. Dani az én nagy szerelmem. És aztán arra gondolok, vajon ez is csak olyan-e, mint amikor egész töri órán fogta a kezem, és most is csak "játszik"-e, mert tudja, hogy én engedem, mert szeretem. De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik. Hosszú, forró, csókot ad. És nem hagyja abba. Addig csókol amíg érzi, hogy nekem is jó. A csók már túl hosszúnak tűnik. De jó érzés. És amikor a legjobb valaki mintha elrántaná tőlem, és rám ugrana. Próbálom ellökni magamtól, de nem tudom. Keresem mindenütt a hirtelen eltűnt szerelmem, de nem találom. Hirtelen mégis forróság önt el, amikor újra megfogja a kezem, és próbál kihúzni a másik srác alól. Sikerül neki, de akkor újra elereszt, és csak azt hallom, hogy valakik verekednek. Én még mindig nem tértem magamhoz egészen, csak fekszem a földön, és hallgatom, ahogy dulakodnak. Hirtelen jut eszembe, hogy lehet, hogy az én szerelmem bántják. Felugrok és próbálom szétszedni őket. De akkor az egyikük ellök, és én nagy erővel vágódok a földhöz. Akkor hallom, hogy egyikük azt mondja: - Ne avatkozz bele! - de én újra a felkeléssel próbálkozok, és arra gondolok, hogy állíthatnám le őket. Egy nyögést hallok, aztán csend. Egy sötét alak elindul felém, gondolom a győztes az. Megfogja a karom és felállít. Aztán elkezd ráncigálni, húzni, be az erdőbe. aztán leterít, és rámfekszik. Kiabálni akarok, de már nem tudok. Egyszer csak reccsenést hallok. Valaki jön. Aki rajtam fekszik gyorsan felkel, és elkezd szaladni. A másik odarohan hozzám, és azt kérdezi: - Jól vagy? Én válasz nélkül átölelem, mert tudom, hogy ez az én szerelmem, és mellette már biztonságban érzem magam. De utána otthon ébredek, és rámtör megint ez a szörnyű érzés, hogy: miért csak álmomban vannak ilyenek?!

Örökké fájdalommal élni


június közepe fele elmentem nyaralni a barátaimmal.5-en mentünk: Niki - Gyuszi, Zsanett - Gergő, nekem meg nem volt barátom. Nagyon szerettem pasizni és nem volt még akkor komoly kapcsolatom egy sem, és szerelmes sem voltam még, akkor 17 éves voltam. Úgy gondoltam, hogy jól el leszek, lesz egy csomó jó pasi, flörtölgetek majd velük, de nem akartam, hogy szerelmes legyek, és így végződjön a szerelmünk. Ahogy megérkeztünk, lementünk a strandra, a barátaim elvoltak, volt kivel foglalkozniuk, de én ott maradtam egyedül, és ekkor megszólított egy nagyon helyes srác, magas, fekete hajú, sötét szemű. Megkérdezte, hogy leülhet-e mellém a padra, én azt feleltem, hogy persze. Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk. Telt az idő, mi csak beszélgettünk, egyszer meg is csókolt. Szóltak nekem a többiek, hogy menjünk vissza, de ha akarok maradjak. Megbeszéltem Lacival, hogy fél óra múlva találkozunk, mert át akartam öltözni. Vettem fel egy csini ruhát, és befújtam magam egy írtó izgató parfümmel. Megkérdeztem a többieket, hogy hogy nézek ki, és azt mondták hogy nagyon jó, és Zsanett kacsintott egyet. Tudtam, hogy ezzel kíván nekem sok szerencsét. Elindultam a megbeszélt helyre, Laci már várt rám, meg is kérdeztem, hogy sokat várakozott-e, ő erre mosolygott és megcsókolt, úgy éreztem, hogy a fellegekben járok. Nagyon jól tudott csókolni. Azt hiszem, már akkor szerelmes lettem belé, de éreztem, hogy én sem hagyom hidegen őt. Egész éjszaka együtt voltunk, sétáltunk, beszélgettünk, csókolóztunk, simogattuk egymást, de ezen az éjszakán nem történt semmi komolyabb dolog. Még mielőtt visszamentem volna, néztük a csillagokat is, szerette a csillagokat, úgy ahogy én is, és ő több mindent tudott róla, mint én, ezért sokat beszélt a csillagokról, és én nagyon élveztem. Viccelődtem is, hogy "Én ezt most nem értem tanár úr", és ő ilyenkor mindig megcsókolt. Úgy szólított, hogy Kincsem, Édesem, Szívem. Amikor visszaértem a szállásunkra, nem tudom miért, de elkezdtem sírni, de nagyon, nem tudtam abbahagyni, azt hiszem azért sírtam akkor, mert nagyon kedves volt velem, vagy nem tudom miért. Később már más okból sírtam.... Reggel felkeltem, megreggeliztünk, letusoltam, és elindultam egyedül a strandra, hátha ott lesz a Laci. Szerencsémre ott volt, ő látott meg először, oda is jött hozzám, és egy hosszú forró csókkal üdvözölt, természetesen viszonoztam a csókot. Eltöltöttük a napot, nagyon gyorsan telt az idő amikor vele voltam. Este nem találkoztunk, mert rosszul éreztem magam, fájt a hasam, és szédültem. Megbeszéltük, hogy másnap találkozunk este, mert nappal pihenni szeretnék. Este találkoztunk is, már jobban voltam, meg is kérdezte Laci, hogy hogy vagyok, mondtam hogy már sokkal jobban. Aznap este lefeküdtem vele, nem részletezem, csak annyit mondok, hogy ilyen szeretkezést még nem éltem át. Szerelmes voltam, és ő is az volt. Két nap múlva mentünk haza, cseréltünk számot, megbeszéltük, ha hazaérek írok neki egy sms-t, vagy fel is hívom. Hazaértünk, és írtam is neki egy sms-t, de nem válaszolt, felhívtam este, de nem vette fel senki. Kezdtem aggódni, hogy a szerelmünknek annyi, vagy csak játszadozott velem. Másnap is írtam neki sms-t, arra sem kaptam választ, és ez így ment három napon keresztül. Nem volt kedvem semmihez, csak feküdtem az ágyban, és vártam egy sms-t Lacitól, de nem jött semmi sms. Három nap múlva felhívtak, a Laci számáról, nagyon megörültem, hogy végre felhív a Laci, de amikor megszólaltak, nem Laci hangja volt, hanem egy női hang volt. A női hang mögött Laci édesanyja rejtőzött, és azt mondta, hogy Laci elindult hozzám kocsival, mert látni akart, és balesetet szenvedett. Ott rögtön a helyszínen meghalt. Amikor ez elhangzott a telefonba, én nem tértem észhez, nem mondtam semmit, ledobtam a földre a telefont, egy ideig nem sírtam, csak néztem bambán a földre ahol volt a telefon, és hallgattam a nagy csendet. Soha többé nem fogok mást szeretni, csak a Lacit, örökké fogok emlékezni rá, azóta egy srácra sem tudok ránézni, és akit Lacinak hívnak, kerülök.

Az ember akkor jön rá milyen fontos


Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van. Én azt hittem, hogy egy kisállat nem hiányozhat ennyire, és hogy nem leszek ilyen szomorú, mikor elvesztem. De most egész másképp érzek. Emlékszem, még névnapomra kaptam. És névnapomon halt meg, csak 6 évvel később. Amikor bementem az állat kereskedésbe tudtam, hogy ő kell. Odaléptem hogy közelebbről megnézzem. Két fekete szeméből ki lehetett olvasni, hogy vigyél haza. Egyedül ült a sarokba és csak nézett. Otthon persze már nem így nézett. Szerintem másra számított. Nem evett és nem is ivott aznap. De másnap vidáman ugrándozott, és amikor kiengedtem egy kicsit, boldogan a kezembe ugrott. Végig simítottam selymes bundáját. Hirtelen kiugrott a kezemből és elszaladt. Utána egész délután kerestem a házban. (elég nehéz volt, mert ez egy ici-pici csincsilla, és bárhová befér...)A végén úgy döntöttünk a kutya talán megtalálja. Meg is találta, és ki kergette az ágy alól. Nagyon megijedt, de később megnyugtattuk. 6 év alatt sok érdekes dolog történt, de mindet leírni nem tudnám, van olyan amit nem is lehet. Pár évig még ott laktunk aztán elköltöztünk. A költözés is megviselte. De utána valahogy, már nem kapott annyi törődést. Én se tudom miért de azután nem sokat foglalkoztunk vele. 4 évig volt így. Enni azért adtunk neki és inni is kapott. Aztán 4 év után eléggé legyengült. Megöregedett. Elvittük az állatorvoshoz, de nem tudott már segíteni. Még utoljára a szemembe nézett, aztán elfeküdt és meghalt. Eltemettük a kertbe a szilva fa alá. Azóta ott van... Tudom, hogy ez nem a legérdekesebb történet ezen a honlapon. Sőt talán a legutolsó. De tanulságos. Rájöttem, hogy van egy dolog, amit az embernek sose szabad elfelejtenie. "Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy ember, ha elveszíti.

A világ legfontosabb receptje


Vegyél 12 hónapot Gondosan tisztítsd meg a keserűségtől, a kicsinyességtől, a félelemtől, a haragtól. Azután oszd fel a hónapokat 30 vagy 31 napra, minden napot készíts el 1 rész munkából, 3 rész jóakaratból, és egy gyűszűnyi derűből. Mindehhez adj 3 evőkanál optimizmust, 1 csipetnyi iróniát, 1 késhegynyi tapintatosságot. A kapott masszát bőven öntsd le szeretettel. A kész ételt mindig díszítsd apró figyelmességgel, és tálald fel mosolygó arccal.

Szeretnék szeretni


Szeretnék szeretni. Mert nem szeretek mélyen, igazán, halálos, nagy ragaszkodással senkit talán. Szomorú ez, mert annyian szeretnek jobban, mint őket én, s több könnyük volna engemet siratni, mint nekem, ha őket elveszíteném. Szétszóródtam, – ők nagyon sokan vannak, én egyedül vagyok. Ölelni őket száz kar kellene, és én a semmiségbe karolok. Hiányzik valami: szívem központ-teremtő ereje. Nekem nem középpontom senki se. Vándorolok egy szívtől másikig, s vissza megint, s mondom magamban: szeretnék szeretni, - de rév nem int. Én azt hiszem, hogy volt egy örök Arc, s az mint a köd elfoszlott százfele. Én azt hiszem, hogy volt egy Szerelem, elporlott, s tele lett a föld vele. Én azt hiszem, hogy volt egy Meteor, nekem hullt le, – de csillagtörmelék, sok arcon meg-megcsillan egy jele, de nem az egész, – s én megyek odébb. Én azt hiszem, hogy volt valaki Egy, s az Egyből itt a földön lett a sok, - sok-sok szívből tevődik össze Egy, szívtől szívig azért barangolok.

Megismételhetetlen


Ez nagyon nem az, aminek látszik, Ahogy a vérnyomásommal játszik Meg-meg feszül a nadrág. Nem is kell olyan sok ész, ez a lány nem csak merész, szívből jön az őrült vadság. Tehát a lány nem csak játszik, ahogy négykézláb mászik, száját nyalja, jön felém. Mit szeretne tőlem a drága? Lassan csúszik le a nadrágja; ma este csak az enyém. Mosolyogva nadrágom gombolja, közben halkan suttogja, hogy ö menyire is mohó. Rúzsos, szép száját nézem, izzó tekintetét magamba vésem; torka egy tüzes kohó. Ahogy nézem rúzsos száját, kiélvezem minden báját: vérében van a szenvedély Mondta, mindenre képes, egyáltalán nem szemérmes és nem kell neki engedély. Karomból az ágyra dobtam, sötétben lassan belé hatoltam, sikítozott, dobálta a fejét: Ohh ez jó, ne hagyjam abba, beteríti a gyönyör habja. Lehűtötte teste hevét..

Szerelmes szonettek


Érett nő, húsos alma, izzóra hevített hold, átható alga-illat, fény és sár egybegyúrva, mily sötét ragyogás nyílik meg combjaid közt? Mily ősi éjbe nyúl érzékeivel a férfi? Szeretni, jaj nagy út az, vizek és csillagok közt, fojtogató ködökben, szitáló, gyors viharban: szeretni, villámok vad csapkodása, s két test, amely egyetlen csepp mézért semmisül meg...

A kőingovány szelleme


Finom cirádák halmai Öveznek szürke ingoványt. Ott láthatod, veszélyek vándora, A kőingovány asszonyát. Lidércfény sejteti veled Vad szeretkezések nyomát, Vörös csíkokban övezik A kőingovány asszonyát. Egyetlen érzésként suhan Hideg kőhalmokon át. Vágyó szívemmel követem A kőingovány asszonyát. Mohó tagjaim ízlelik Testetlen teste mámorát, Vadászként ha elragadom A kőingovány asszonyát. Hiába nyűgöz ingovány, Nem hűti tüzem mámorát, Űzöm, amíg szívem dobog, A kőingovány asszonyát. Messziről jött tán s megremeg, Látva komor kövek sorát, Felfűti majd vad mámorunk A kőingovány asszonyát. Álom már, elmúlt tünemény? Ha úgy, legyen bár odaát, Halálon túl is meglelem A kőingovány asszonyát.

Mindig szeretni foglak


Mindig szeretni foglak. Amikor ez a vörös haj fehér lesz, még mindig szeretni foglak. Amikor a fiatalság sima puhaságát felváltja az idő törékeny puhasága, bőrödet még mindig meg akarom majd érinteni. Ha arcodat elborítják a ráncok a mosolyaid, a szemeden átsuhanó meglepetések miatt, amikor minden elsírt könnyed nyomokat hagy arcodon, még inkább kincsként foglak őrizni, mert ott voltam, és mindezt láthattam. Meredith, meg fogod osztani velem az életedet, és szeretni foglak, amíg az utolsó lélegzet el nem hagyja tested vagy testemet.

Szerelmes mondatok


Ha szeretlek, akkor vergődve A halált nem hívom soha, Eltűröm még a szenvedést is, Nem lesz az élet Golgota. Mikor álmomból fölébredtem, A percet meg nem átkozom - A lelkedhez kapcsolom lelkem S mint régen, ismét álmodom.

Írás a homokban


Mauriacot nem kívülről jött felismerés vezette el a katolicizmushoz, egyszerűen és föloldozhatatlanul beleszületett. Hőseinek hite sokszor nem más, mint örök nyugtalanság, állandó, gyötrő bűntudat, mely legalább annyira hozzátapad, együtt lélegzik ösztöneikkel, a vér indulataival, mint maga a bűnük. Aki a kereszt jele alatt született, nem tud szabadulni a kereszttől: bűn és bűntudat, az eredeti bűn bélyege és a keresztség jegye szorosan összeég az ő fekete angyalainak lelkében. Katolikusnak lenni kikerülhetetlen ajándék szerinte, és ugyanakkor lerázhatatlan teher. Örök nyugtalanság, mit elfojthat vagy esztelen tévelygésre kényszeríthet az ösztönök sűrűje, de soha végleg ki nem olthat. Alapjában két világ izgatja írói ösztönét: az előítéletek, az eliszaposodott életformák és ezzel szemben az önmaguk és környezetük ellen lázadók világa. Mauriac hajlandó a legkészebb, a legelfogadottabb elvekkel is leszámolni, ha kendőzött veszélyt szimatol mögöttük; éleslátása néha megdöbbentő vallomásokat, vádakat ébreszt szereplőiben: ez az író maga is vergődve ír. A titkos szenvedélyben élő Hervé anyjára gondolok itt, a jámbor asszonyra, ki önző szeretetében még vallásossága mellett sem borzad vissza semmitől, hogy a gazdag és művelt lelkű Irént megnyerje a fiának. Csak a reményvesztett asszony öngyilkossága ajándékozza meg az önvád kérlelhetetlen villámfényével: nem elég, hogy a kiszolgáltatott lányt fiához láncolta, tehetetlen vallásosságával még el is undorította menyét az igazságtól, mindannyiunk egyedüli menedékétől! Mauriac kérlelhetetlen. Szerkesztésében, mondataiban gubancos és darabos, jelenetezéseiben szűkre szabott és nehézkes. A csomók érdeklik, a görcsös csomók, miket szét kell bogoznia vagy akár szakítania – a sima szálakat kiengedi kezéből. Mohó kíváncsisággal kutatja a szenvedélyek és a még bűnösebb közöny pusztító természetrajzát, alakjai következetes végzetszerűséggel jutnak el a végső összeomlásig – vagy a megvilágosodás kegyelméig. Így kerül vissza a „tűzfolyam” sodrából a szülőfalu templomába Giséle de Plailly; sejt meg valami kimondhatatlan békét a méregkeverő Teréz, túl élete éjszakáján; enyhül meg a Viperafészek gyűlölködő családapja, s fogadja magába a szomjúhozott, megnevezhetetlen igazságot eszmélete utolsó pillanatában az öngyilkos Irén. „Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett” – idézi egy helyütt az Evangéliumot Giséle de Plailly, Desqueyroux Teréz és mind a többiek, a Fekete angyalok Andres-ja és a Ce qui était perdu Hervéje, mind-mind bujkáló lelkek, kik azonban mégsem akadályozhatják meg, hogy az Emberfia folyvást keresse, ha nem is engedik, hogy megtalálja őket. Környezetüknek és önmaguknak kiszolgáltatott rabok, s a megtérés talán épp azok számára a legnehezebb, kik nem is érzik, jóllakott önteltségben viselik rabságukat. A kispolgári életforma spanyolfala mögött ők Mauriac legkétségbeejtőbb szörnyetegei. Szándékosan kispolgári életformát mondtam, mert Mauriac a kispolgár, a mindennapi életek, a közhellyé kocsonyásodott, sőt számtalanszor erénynek nyilvánított bűnök, borzalmak írója. A magabiztosság, a család, a munka szeretete ijesztő fogalmakká válhatnak írásaiban. Ezek a korlátolt, végső fokon önző emberek, kik szeretetüket is másokon takarítják meg, a szentesített előítéletek vagy jelszavak bábjai, egytől-egyig reménytelen kispolgárai a léleknek, s környezetükben kilátástalanul vergődik a másik mauriaci hős: a lázadó. Mauriac szemével az ember nemcsak önmagában, de a többi emberrel, a társadalommal való viszonyában is reménytelen. De talán a közönyösekben és a haszontalanul elpazarolt szívekben is feldereng egyszer a vágy az osztatlan és maradéktalan szeretet után? Ilyenkor érkezik el a reménytelen sorsokat föloldó pillanat, a kegyelem pillanata. A Mauriac pillanata. Akár Dosztojevszkij, Mauriac is itt a legmeggyőzőbb, ellenőrizhetetlenül mesteri és fölszabadító. Sodró, kozmikus boldogság, amit kifejez, de ez a kozmikusság nem valami személytelen panteizmust jelent, hanem a szűkkörűen önző személyes élet vigasztalódását a végtelen személyiségben. Ha hiábavalónak látná, letenné a tollat. Erről az íróról mindig beszélni kell, amint ő is kényszernek érzi, hogy írjon. Kegyetlen szerző, de a szeretete fájdalmasan nagy, mint a legnagyobbaké, kik az írást mindenkor hivatásnak érezték. Mauriac az az ember, aki sohasem nyughat meg az emberi sorsok hálóinak szövevényében, az a lélek, aki választott áldozata és „mindenkor könnyű prédája Istennek”. Róla szólva kötelességünk felelni az önként jelentkező kérdésre: mi lesz Mauriac könyveivel, miket már ma kezd elejteni az irodalmi divat? Erre a kérdésre csak egy másik kérdés válaszolhat. És mi lett János jeleivel, miket Patmosz-szigetén magánosan rajzolt a tengerpart homokjába?

Erdély


Láttál-e már ilyen Csodálatos titkot? Magas hegyek ormán Sok - sok fenyőlombot? Alattuk a völgyben Patakok csobognak, Forrásvizet adva A szomjas vándornak. Sziklák magasában Van egy pici virág, Lila harangjára Rábámul a világ. Termőföld nélkül is Kapaszkodik nagyon, Ott marad, a szélben Hajladozik bizony. Na és az emberek, Azok is csodásak, Vendégszeretetükkel Téged babonáznak. Szeretik ők nagyon Ezt a szép világot, S nem hagynák oda, Bárki is vitáz ott. Hasonlítanak ők Az előbbi virágra, Az ő gyökerük is Kapaszkodik e tájba. Tudd meg, e szép tájnak Székelyföld a neve, Ha egyszer ott járnál, Szíved telne vele.

Vicces locsólóversek


Úgy meglocsolnálak én, de sajnos rossz hírt hoztam! Nincs kölnim, mert most vasárnap, zárva volt a Rossmann! Virtuális locsolkodás, távolról is hatásos Nekem sem kell kölni hozzá, s te sem leszel bűzbájos KÉK erdőben jártam, ZÖLD ibolyát láttam, Szemészetre holnap mennék, de most még azért locsolkodnék. Zöld erdőben jártam, akácfára másztam, kiszakadt a LEVIS-em, kifigyelt a ... Biciklivel érkeztem, negyven métert fékeztem Kiszakadt a nadrágom, kifigyelt a ... tojásom. Szabad-e locsolni? En most verssel nem keszültem, De hogy el ne hervadozzál, beraklak a zuhany alá. Ajtó mellett állok Piros tojást várok Ha nem adtok piros tojást, Oda is pisálok Zöld erdőben jártam, részeg vagyok, hánytam Most el fogok dőlni, nesze bazzeg, kölni! Sivatagban jár a teve, tele van a töke vele Nálam van a töke leve, meglocsolhatlak-e vele? Anyám tyúkja b...ik tojni Azér jöttem locsolkodni Zöld erdőben jártam,, elszállott egy sirály, Locsolkodni jöttem, Hö, király! Zöld erdőben jártam, Zöld levelet láttam. Elszívtam! Bejött! Zöld erdőben jártam véled, kezem erre-arra téved Úgy éreztem, nem vagy nedves, meglocsolhatlak-e kedves? Józsi vagyok, szép és laza Locsoljak vagy menjek haza? Trágyadombon él a bögöly meglocsollak meg ne dögölj. Árok partján döglött ló. Én vagyok a locsoló. Tele van a hajad kosszal, Meglocsollak Domestos-szal. Falu végén templom, locsoljak-e? Nemtom. Falu végén megint templom, locsoljak-e? Megint nemtom. Van nálam egy kölnisüveg, métereset spriccel, Mivel ilyen rakoncátlan, lezártam egy sliccel! Ól sarkában disznó röfög, meglocsollak, aztán döfök. Zölderdőben pirostojás, ibolya meg minden, Fogadjunk, hogy ha ott megállsz, eltalállak innen! Húsvét napján azt kívánom, legyen rúzsos a tojásom ! Te vagy az, ki nekem maradt, meglocsollak, dőljél hanyatt ! Kék az ibolya, kék az ég, kék a tököm, mi köll még ? Zöld erdőben nem jártam, kék ibolyát nem láttam Nem akart hervadni, nem-e kell locsolni? Piros tojás, fehér nyuszi, ez mind csak maszlag! Gyere kislány, meglocsolllak, oszt utána ... megbeszéljük. Én verset nem tudok, azt mondjanak a kicsik, és csak azért jöttem, hogy igyak egy kicsit. Én még kicsi vagyok, Verset ezért nem is tudok De majd jönnek a nagyok, Aztán majd mondanak azok Húsvét van, odakinn, mosolyog az ég is, Adjanak egy ezrest, mosolygok majd én is! Zöld erdőben jártam,, kt őzikét láttam, Az egyik kacsintott, kérem a forintot! Zöld a moha, zöld a páfrány, Meglocsollak házisárkány. Van nekem egy csíkos gatyám, abban van az én ceruzám, Minden este írok vele, mégse kopik el a hegye. Piros tojás, kek tojás, nekem is van két tojás, Föl a szoknyát, le a bugyit, hadd locsoljam meg a nyuszit. Ződ erdőbe vótam Adj egy sört, oszt jó van. Egy tök, két tök, három tök, négy tök, Nem tökölök - Öntök. Zúg a traktor, szánt az eke, Elvtársnő, locsolhatok-e? Van nekem egy kis locsolóm, kölni nincsen benne, Ha én azt most elővenném, nagy röhögés lenne. De én azt nem teszem, mert kezemben a kölni! Locsolni jöttem, nem pedig tökölni! Van nálam egy kis pacsuli, leloccsintom magát Ha egy kicsi mázlija van, szereti a szagát Vencel téren jártam, nagy tömeget láttam Nem akart oszolni, szabad-e locsolni? Sivatagban él a teve, locsolkodni jöttem, he-he. Házunk előtt nagy a fű, nem fogja a kasza. Locsoljon meg titeket az apátok. Az én kedves locsolómra, 2 tojás van festve, Akit vele meglocsolok, elmehet az GYES-re. Nem vagyok én nyuszi, kell nekem a puszi! Gombold ki a blúzocskádat, hadd locsolom dombocskádat! Én kis kertész legény vagyok, Magam után szagot hagyok. Szeged felől jön a gőzös, Oda öntök, ahol szőrös.

Erotikus sms -ek


Hidd el te vagy minden álmom, minden éjjel testedre vágyom. Ne szólj semmit, fogd meg a kezem és add meg magad szeretkezz velem Pajzán sms szeretnélek szeretni karommal átölelni összebújni veled a homályban és szeretkezni a végtelen éjszakában Kacérkodó sms Valamit szeretnék ma éjjel súgni neked. Szeretném hogy érezd, nagyon rossz nélküled. Szeretném ha ma éjjel össze bújhatnánk, s fülembe súgnád adj egy őrült éjszakát!!! Forró csókom... Forró csókom küldöm ajkadra érzed, hogy fekszem a karodban??? Lágyan csókolom a tested egyre lejjebb és lejjebb, a többit szerintem már sejted Szeretlek szerelmem... Szeretlek szerelmem, szeretlek mindenem, bár Veled lehetnék, s farkadra ülhetnék! Ha szeretek szeret... Ha szeretek szeret a testem és a lelkem, s ki szeret az is így egyben szeressen engem! Hajnalig felfalom... Gyere, fonódjunk eggyé, és hajnalig felfalom szerelmed ezernyi ízét. Gyakorlunk matekot... Gyakorlunk matekot? Téged meg engem összeadnánk, ruháinkat levonnák, lábainkat eloszthatnánk, és mi sokszorozodhatnánk! Kínzó vágy gyötör... Kínzó vágy gyötör, hiányod majd megöl, nem bírom ki nélküled! Kérlek szoríts magadhoz s csókkal mondd hogy szeretsz! Vajon tudod-e... Vajon tudod-e, mi ez a láz, ami bennem ég? Vajon tudod-e, mit teszel, ha hozzám érsz? Égek a vágytól, hogy veled legyek! Egy csók nem nehéz eset... Egy csók nem nehéz eset, két csók már veszélyesebb, három csóknál a szemed ragyog, négy után a tied vagyok! Hadd legyek napocska... Hadd legyek napocska szíved tengerén, méz az ajkadon, öröm, ha nincs remény. Hadd legyek szeretőd, életed és álmod, legszebb és a legdrágább a világon. Szép álmom volt... Szép álmom volt az éjjel, csillag szeretkezett a holdfénnyel, Felébredtem, és az volt a tény, hogy te voltál a csillag, én meg a fény! Hidd el... Hidd el, Te vagy minden álmom, Minden éjjel testedre vágyom, Ne szólj semmit fogd meg a kezem, És add meg magad: SZERETKEZZ VELEM!

Férj és Feleség viccek


Mi a nő? - Isten bájos tévedése. Miért teremtette meg Isten a férfit? - Mert a gorillákat sehogy sem tudta megtanítani a fűnyírásra. Miért jobbak a szőke nők? - Mert könnyebb őket megtalálni a sötétben. Két barát beszélget: - A feleségem egy angyal! - Jó neked! Az enyém még él. Mit csinál a jó feleség szeretkezés után? - Felöltözik, és hazamegy. Jancsi és Juliska együtt szórakoznak a diszkóban. Mikor vége a táncnak, Jancsi megkérdezi: - Juliska! Hazakísérhetlek? Mire Juliska: - Meg hát! Fiatal pár ül a parkban a padon. - Megmelegíthetem a kezem a lábad között? - kérdezi a fiú. A lány bólint, majd néhány perc múlva megkérdi: - A füled nem fázik? Két barátnő beszélget: - Tudod mi van a férjed és én közöttem? - Nem! - Tulajdonképpen már csak te! Egy kislány kérdezi az anyukájától: - Anyu lehet egy nyolcévesnek gyereke? - Dehogy, kislányom. - Oké srácok! Folytathatjuk. Mi a különbség a bűn és a vétek között? - A kefélést elkezdeni bűn, de abbahagyni vétek. Az anya meglepi a lányát egy fiú ölében. - Azonnal állj fel! - kiált rá. - De mama én voltam itt előbb! Isten megteremté Ádámot, és imígyen szóla néki: - Ádám! Teremtettem neked agyat, hogy tudj gondolkodni, és nemi szervet, hogy tudj szaporodni. És Ádám ujjong vala, ám ismét megszólal az Úr: -Azt viszont tudnod kell, hogy egy kicsit kevés vért öntöttem beléd, így a két funkció egyszerre nem működik. Mi a különbség a terrorista és a menstruáló nő között? - Egy terroristával lehet beszélni. Hány típusa van a nőknek? - Három. A facér, a nagyon facér és aki él-hal a facér. Mi a különbség a tyúk és a nő között? - A tyúk tíz tojáson is megül, de a nő már kettőn ugrál. Két vadász a ül a magaslesen. Az egyik a távcsövével kémleli a tájat : - Te, az nem a te házad az út mellett ? - De az enyém. - Te, az nem a postás biciklije a kerítésnek támasztva? - De az . - Te, az nem a nejed a postással az ágyban? Nézi a másik vadász : - De komám az bizony az ! Te nagyon jó lövő vagy, megtennéd, hogy a nejemet fejbelövöd, a postást meg tökön ? Az első vadász belenéz a puska távcsövébe, majd megszólal : - Te, komám, úgy látom, hogy az most egy lövésből is menni fog.... Miért van a nőknek három agysejtjük? - Az egyik a menstruációt irányítja, a másik a hisztériát, a harmadik pedig az előző kettőt kombinálja. Miért olyan nehéz egy nő számára érzékeny, odafigyelő és szép férfiakat találni? - Mert már mindegyiknek van fiúja. Mi a közös a szójában és a vibrátorban? - Mind a kettő a húst helyettesíti. Mi a külömbség egy pitbull és menstruáció előtti hisztis nő közt? - A pitbullon nincs szájrúzs. Mi a három legjobb dolog a világon? - Előtte egy konyak, utána egy cigaretta. Miben különbözik egy nő és egy férfi? - Hátulról szinte teljesen egyformák, előlről meg igen jól összepasszolnak. Hogyan képzeli egy férfi az előjátékot? - Fütyörészve. Miért van több ember mint majom? - Az ágyban könnyebb kefélni, mint a fa tetején. Meddig lehet egyszerre két férfit szeretni? - Ameddig a másik észre nem veszi. Mi a különbség a férfi és a vibrátor között? - Az hogy a férfi a füvet is lenyírja a ház körül. Mi történik ha levágják egy férfi nemi szervét? -Automatikusan átveszi az irányítást az agy. Mi a különbség a között ha egy nő azt mondja: ah vagy: oh? - 8-10 cm. Miért dörzsölik a nők a szemüket reggel felkelés után? - Mert nincsenek tökeik, amiket megvakarhatnának. Mi a legszebb a férfitesten? - A nő. Mi jobb egy szeretkezésnél? - Kettő. Miért bukik le a legtöbb férfi? - A nő gyenge ellenállása miatt. Honnan lehet tudni, hogy egy nőnek orgazmusa van? - Kit érdekel? Találkozik reggel két szomszédasszony. Mivel egész éjjel esett az eső, így szól az egyik a másikhoz: - De jól esett az éjjel. Mire a másik: - Mit tagadjam nekem is. Hiába erőlködik a férj az ágyban, nem sikerül csúcsra juttatnia az asszonyt. - Mindez azért van, mert nem segítesz, nem szólsz, hogy mikor kezd jó lenni. - veszekszik a férj. - Szólnék én, de te olyankor mindig külföldön vagy. Egy fiatal pár beszélget: - Drágám ugye van bennem valami szép? - Van de mindjárt kihúzom. Gyere fel hozzám van néhány jó lemezem. - És megígéred, hogy csak lemezt hallgatunk? - Rendben. - És ha nem tetszenek a lemezeid? - Az más. Akkor szépen felveszed a ruhád és hazamész. Fiú kérdezi a lánytól: - Miért nem akarsz lefeküdni velem? - Mert szeretnék szűzen férjhez menni, és különben is mindig megfájul a derekam kefélés közben. A fiatal lány így szól a barátjához a szexmoziban: - Te ez a férfi itt mellettem már harmadszor veri ki a farkát. - Mit tartasz ezen furcsának egy ilyen helyen? - Azt, hogy az én kezemet használja. Jancsi küld Juliskának egy levelet: - Este gyere ki a szalmakazalhoz, meg akarlak kefélni! Juliska visszaír: - Célzásodat megértettem, ott leszek. Két hajótörött nő ül egy lakatlan szigeten. Azt mondja az egyik: - Te akárhogy is, de nekem már nagyon hiányzik egy férfi. - Igen már én is unom a banánt. A lány suttogja a barátja fülébe: - Kedvem támadt egy kis csemegéhez. Mire a fiú: - Akkor jó helyen jársz. Nálam mindig van valami bekapnivaló. A vasúti híd alatt kefél egy szerelmes pár de a fiút roppantúl zavarja a felettük robogó vonat. - Még mindig nem ért át? - kérdezi a lánytól. A lány a feneke alá nyúl és így válaszol: - Nyomjad csak drágám mert még nem ért át. Az öreg paraszt szekerére felkéredzkedik egy szemrevaló menyecske. Beszélgetnek aztán egyszer csak megkérdezi: - Aztán bátyám, mit adna egy jó pináért? - Azért semmit lányom, de egy jó faszért odaadnám a szekeret lovastól. A lányt kioktat az anyja, hogy ha valamelyik fiú akar valamit mindíg mondja, hogy nem. Egyszer nincs otthon az anya és egy fiú beállít a lányhoz. Beszélgetnek egy darabig majd a fiú megkérdezi: - Kell rajtad ez a ruha? - Nem. A fiú letépi róla. - Kell rajtad ez a melltartó? - Nem. A fiú azt is leszedi. - Kell rajtad ez a bugyi? - Nem. Az is lekerül a lányról. Mikor meztelenül fekszik az ágyon a fiú megszólal: - Kell rajtad ez a lyuk? - Nem. - Akkor betömjük. Hatalmas buli után így szól a férj a feleségnek: - Nagyon berúgtam az éjjel, így nem emlékszem, hogy veled dugtam a kamrában? Mire az asszony: - Az attól függ, hogy hány órakor? Két barát beszélget: - Tudod, hogy a feleséged bugyi nélkül sétálgat az utcán? - Ki mondta ezt neked? - kérdezi a másik. - A kisujjam! Mama engem a gólya hozott? - Igen Pistike. - A papát is ő hozta? - Persze kisfiam. - És a nagypapát? - Őt is! - Nem értem, ebben a családban senki sem szeret dugni? A lány a fiúhoz: - Mi van, abbahagytad? Mire a fiú: - Mi van, felébredtél?

Egyszer hopp, máskor kopp


Szeretem az olyan embereket, akiket felültetnek a LÓRA. Vigyázz - dacos lehet a képzelet, - magas a LÓ, - vedd ezt fontolóra!!!

A jövő


Lám utazni vágyom, fehér lélek szárnyon, szállna a képzelet, erre nincs felelet. Az utamat lesi, ez aztán isteni, zakatol szüntelen, utazom bérceken. Bizsereg a talpam, verem én is tamtam, zakatol a kerék, megyek Pillám feléd. Ó, hát Bicske ránk vár, ez itt a reklám ám, barátság szövődik, szeretet érződik. Emlékek forrása, a boldogság ára, pajkos, cinkos mosoly, de ne is légy komoly!