Munkahelyi tízparancsolat


1.) Ne kívánd főnököd halálát. Segíts neki, hogy önmaga kívánja. 2.) A lustaság TISZTA egészség. 3.) Ha egy munkatársad dolgozik, az még NEM ok arra, hogy te is így cselekedj! 4.) Amit ma megtehetsz, azt ne halaszd holnapra. Hagyd holnap utánra, mert addigra már nem lesz rá szükség. 5.) A feladat, ami nem oldódik meg magától 30 nap alatt, az nem érdemli meg, hogy foglalkozz vele. 6.) A munkahely nem kocsma, hogy egész nap ott tartózkodj, de Isten háza sem, hogy vasárnap odamenj! 7.) A munka nemesíti az embert, de a mi társadalmunknak nincs szüksége nemesekre. 8.) Aki nem dolgozik, az nem hibázat, ha pedig nem követ el hibát, megérdemli a jutalmat. 9.) Mindenkinek kell legyen hobbia, de nem feltétlenül szükséges, hogy a munka legyen az. 10.) A munka élteti az embert, de a pihenés sem ölt még meg senkit.

Kérdések magamnak


Néha belenézek a tükörbe és tanulmányozni kezdem az arcom. Próbálok rájönni arra, hogy mindaz, ami megtörtént velem, az vajon ott van-e rajta. Kutatom az árulkodó jeleket, hátha rájuk bukkanok. Mert akkor elrejthetem őket. Nem akarom, hogy mások lássák, hogy miből váltam, mivé. „Az ember csak egyet akar, az álmaihoz felnőni... Mire felnő az álmokat, lassan elfelejti…” Miért van ez így? Miért felejtünk el önmagunk lenni, miközben felnőtté válunk? Ha szembe kéne néznem a 10 évvel ezelőtti önmagammal, akkor nem tudnám mindezt szégyenkezés nélkül megtenni. Korai én: - Mesélj nekem magunkról! Mivé fogok válni? Mostani én: - Gyerekekkel fogsz foglalkozni. Azt fogod nekik tanítani, amit te is nagyon szerettél régen. Próbálsz a legjobb lenni. Néha elbuksz. Sokszor elbizonytalanodsz. De azt azért érzed, hogy nem vagy vakvágányon. Korai én: - A vakvágány nem éppen a legbiztatóbb kifejezés. Úgy fogok felkelni reggelente, hogy igen ez egy új nap? Alig várom, hogy elkezdhessem? Mostani én: - Leginkább kiszeded magad az ágyból és próbálsz motiválóan fogat mosni. Ezalatt fejben lepörgeted, hogy mennyire lesz húzós a mai napod. Majd megpróbálsz mindent elpakolni, de végül valamit úgyis otthon hagysz. Korai én: - De azért munka közben megjön a lelkesedésem? Mostani én: - Vannak jó napok, amikor úgy érzed majd, hogy igen összeállt a kép, minden tiszta és haladunk a kitűzött cél felé. Néha meg, mintha Szibériában tévelyegnénk. Ilyenkor nehéz lelkesedni. Korai én: - Azt hiszem Szibéria elég messze van a mostani elképzeléseimtől. De ugye mindezek mellett ott lesz nekünk „R”? Mostani én: - Ami azt illeti, ebben is fog egy kis változás történni. – itt egy pillanatra feszengeni kezdek, azt hiszem ez az eddigi legrosszabb, amit közölnöm kell törékeny énemmel. Látom, ahogyan a kétségbeesés elkezd eluralkodni rajta. A kérdőjelek a szemében szemrehányóan csillognak. Korai én: - Én mindig is azt hittem, hogy együtt fogunk élni. Azt gondoltam, hogy ott leszünk egymásnak, ha törik, ha szakad. Hogy nincs olyan dolog, ami szétválaszthatna minket. Mostani én: - Ebben igazad van. Valóban nem létezik semmi, ami minket szétválaszthatna. Hidd el sem az idő, sem a távolság, sem pedig mások nem fognak az utatokba állni. Csupán egy időre meg kell tanulnotok majd, hogy egyedül is ugyanolyan erősek tudtok lenni, mint ketten. Korai én: - Sosem leszek elég erős. Mondd, meg nekem, hogy sikerült? Lett valami az álmunkból? Vagy azt is elfelejtetted? Egyáltalán érdekel még? – ordított rám elkeseredetten. Nem tudtam, hogy mit feleljek. Törjem össze még jobban? Vagy hazudjak? A felnőttek úgyis mindig ezt teszik, és azt mondják, hogy azért teszik, hogy ne bántsanak meg. Nem. Elmondom az igazat. Tudnia kell. Mostani én: - Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. De sok ideje nem tudom, hogy hova lettél. Olyan váratlanul tűntél el az életemből. S ami a legrosszabb, hogy elvitted magaddal ezt az álmot. Korai én: - Soha nem szűntem meg létezni benned. Egy pillanatra sem ingott meg a hitem abban, hogy egy nap eléred majd nekünk, amiről az eldugott kis utcánk kövein álmodoztunk. Erre te elmondod nekem ezt… Egyszerűen utállak. Nem akarok olyanná válni, mint te. Nem akarok te lenni. Mostani én: - Hidd el, hogy én sem… Én sem

Új nap


Nincs olyan, hogy teljesen tiszta lap. Minden új valami régi nyomában következik, és minden kezdetnek egy vég az ára.

Alul-fölül érzitek, ti fickók


Majd alul-fölül érzitek, ti fickók, rongy Aurelius és parázna társa: Furius, kik a verseim miatt, mert kissé pajkosak, engem is puhánynak véltek. Mert a kegyes poéta légyen tiszta és ne a költeménye, arra nincs szükség: sava-borsa éppen akkor van, ha csíntalan és nem oly szemérmes és a kéjre fölingerelni képes: nem kis gyermekeket, de azt, ki szõrõs s föl sem tudja emelni lomha tagját. S míg olvastok ezernyi csókjaimról, Azt, hogy férfi vagyok, nem értitek meg ? Majd alul-fölül érzitek, ti fickók.

Pajzán humor


- Az ember nem azzal csinál üzletet, amit a vevő akar, hanem azzal, amit azon kívül elad neki. Rögtön megmutatom a következő vevőnél. Bejön egy nő: - Jó napot, egy speciális függönymosószert kérnék. - Parancsoljon. És itt van hozzá egy flakon üvegtisztító. - Minek az üvegtisztító? - Ha már a függönyök tiszták, akkor az ablakoknak is ragyogniuk kell! - Teljesen igaza van, köszönöm szépen! A boltos az inasához: - Na látod, így kell ezt csinálni, most te jössz. Bejön egy nő: - Jó napot, egy doboz tampont kérek. Az inas kirakja a tampont az asztalra - és mellé rak egy üvegtisztítót. - De hát nem kértem üvegtisztítót, minek az? - Most úgysem tud dugni, legalább van ideje ablakot pucolni...